Az első tünet a kioktatás. Amint mondjuk levesfőzés közben a borsszóró felé nyúlnál, máris fény derül az örök törvényre: az anyós mindig mindent jobban tud a fia ízléséről, mint a menyecske. Elhangzanak az első "drágám, én ezt nem tenném a helyedben, tudod, Béluska gyomra milyen érzékeny"-típusú mondatok.
Melyek persze, ha jobban megnézzük, csak tanácsok és nem kéne megsértődnünk rajta, ugyanakkor naponta 4-5 ilyen tanács az őrületbe tudja kergetni még a legjámborabb kezdő háziasszonykát is.
A második tünet: zavarba ejtés mesterfokon. Minden párnak megvan a maga kis belső feszültsége, és az anyósjelöltek hihetetlen jól rá tudnak érezni ezekre a pontokra. Amikor már azt hiszed a családi asztalnál ülve, a nagy főzicske után, hogy túl vagy a nehezén, akkor egyszer csak odafordulhat feléd egy ehhez hasonló mondattal: - Én nem is értem, a mai fiatal nők nem akarnak férjhez menni? A szomszédék Lilije is már évek óta jár azzal a fickóval, akiről pedig mindenki tudja, soha nem fogja elvenni...
A harmadik tünet. Biztosra veheted, hogy mire a desszertnél tartotok, eljön az ismerősök felmelegetésének ideje is: hogy van ez a rokon, mi történhetett vele, mióta nem láttuk. Ha anyósjelöltedben bújkál a házisárkány-szindróma, nem fogja elmulasztani, hogy megemlítse, összefutott a fia előző barátnőjével: "hogy az milyen egy angyali teremtés"!
Ezek a tünetek a háziháború jégyhegyének csak a legteteje: az igazi erőpróba úgyis a gyereknevelésről való egyezkedés lesz. Ez az a kérdés, amiben nincs két egyetértő ember - ebbe az apuka-anyuka is beletartozik -, pláne ha még anyai féltékenység és generációs szakadék is súlyosbítja a meg nem értést.
D.D.L.
