A vitorlázásról a nyugalom és a kihívások egyaránt eszünkbe juthatnak. Egy hajón töltött nyaralás romantikus és pihentető, míg a sportvitorlázás gyakran embert próbáló. De legyen szó küzdésről vagy relaxálásról, mindenképpen meghatározó benne a természet közelsége és ereje. Ez a sport vagy életforma az elemek és az ember szinergiájáról szól. A hajón való létezés kikényszeríti az ergonomikus létformát: spórolni kell a vízzel, okosan bánni a szeméttel, viszonylag szűk helyen, egymásra tekintettel kell lenni. Útközben pedig nemcsak a hajózás kellemes oldalaival találkozhat az ember: hol az esővel és hullámokkal, hol a szélcsenddel, a hőséggel és a szúnyogokkal kell küzdeni, mint ahogyan az például az idei 42. Kékszalag versenyen is történt.

Beszámolók szerint a Balatonon az első szervezett vitorlás megmozdulás 1860 körül volt, amikor a „mágnások budapesti hajós egylete" Balatonfüreden megalakította a Yacht Egyesületet. Dr. Dulin Jenő és dr. Dulin László Vitorlássport című könyve szerint az akkori hajósok elsősorban a kényelmet keresték - ezt tükrözi a hajók mérete is -, és kevésbé a sportot. A költséges, jelentős befektetést igénylő hobbi elsősorban a társadalmi elit körében hódított. Ezt mutatja, hogy az 1867-ben szintén Füreden létrehozott Balaton Yacht Egylet fővédnöke maga Erzsébet királyné volt. Hamarosan megszülettek az első versenyszabályok is, és bár az egylet csak 25 tagot számlált, mégis ez tekinthető a balatoni vitorlássport születésének. A tagjai között olyan neveket találunk, mint Batthyány Ödön, Széchenyi Béla, Teasdale Vilmos, Waltstein János. A hazai vitorlássport második felvonását az itthoni hajógyártás indulásától datálják. 1879-ben Richard Young angol hajóépítő létesített egy telepet Füreden. Egymás után épültek az egyre tökéletesebb technikájú vitorlások: hamarosan 27 nagy jacht tartozott a füredi egyletbe, ahol pezsgő vitorlásélet folyt az 1890-es évek közepéig. Ezután csendesebb időszak következett. Az okokat találgatják. Sokan a magas fenntartási költségekben keresik a magyarázatot, illetve az egyletet hibáztatják, hogy túlságosan exkluzív volt, keveseket fogadott a tagjai közé. A jolle típusú hajók megjelenésével indult az újabb boom. A kisebb, 3-5 méter hosszú kabin nélküli, „svertes" sportvitorlások terjedésével párhuzamosan megalakult az egész tóra kiterjesztett balatoni Yacht Klub. Bár az első világháború alatt a működése szünetelt, 1928-ban az amszterdami olimpiai játékokon már magyar vitorlássportolók is indultak. Az 1930-as évek közepére hajózási osztályok működtek Almádiban, Füreden, Siófokon, Zamárdiban, Lellén és Bogláron. 1934-ben pedig megrendezték az első Kékszalag versenyt, Európa legrégibb és leghosszabb - légvonalban számítva 160 kilométert kell teljesíteni - tókerülő vitorlás versenyét, amelyen akkor 21 induló vett részt. Idén július 2-án, pénteken viszont már 626 hajó bontott vitorlát Balatonfüreden - egy évvel korábban 612 -, hogy a 42. Kékszalag T-Mobile Nagydíj és Fesztivál keretében megküzdjenek egymással, és szerencsésen célba érjenek. Az idei esemény sporttörténeti újítása volt, hogy ezúttal többtestűek, főként katamaránok is rajthoz állhattak. A kérdés minden évben ugyanaz: vajon sikerül-e valakinek megdöntenie a Nemere II. 10 óra 40 perces, 1955-ben felállított rekordját a balatonfüredi kikötőből induló Balatonkenese, Siófok, Tihanyi-szoros - Cső -, Keszthely, Balatonfüred útvonalon haladó és végül a füredi kikötőben záródó versenyen? A szeles időben szédítő sebességre képes katamaránoktól remélték az új rekordot, az időjárás azonban nagyon hamar bebizonyította, hogy erről szó sem lehet. A vasárnap reggeli befutóig 242 hajó ért célba. A versenyt a NaturAqua nevű - Ventilo 28 M2 típusú - kéttestű nyerte, amely 16 óra 49 perc alatt teljesítette a távot. Néhány percen belül még három többtestű érkezett a célba, az első egytestű, a Raffica ötödikként futott be, őt követte a Principessa. Mindkét liberának több mint 17 órára volt szüksége, hogy a szélcsendes időben teljesíteni tudja a távot. Hogy ne csak a „modern rohanógépek" nyerjenek, a Hajó Magazin Ötven plusz néven különdíjat írt ki a versenyen legjobban szereplő ötven évnél idősebb hajónak - az eredményt az előnyszámok figyelembevételével korrigált menetidő alapján számolták -, amelyet idén stílusosan a Kishamis nyert.

Életerős öregek

Bár a második világháborúban sok balatoni hajó elpusztult, a hazai vitorlásélet tradicionálisan legnagyobb eseményén ma is számos történelmi fahajó indult. A Balaton legöregebb vitorlása, a Kishamis még a Young által alapított, majd távozása után a Stefánia Yacht Egylet által üzemeltetett telepen készült. A 114 éves gaff-kutter vitorlázatú hajó a Széchenyi-család jóvoltából épült meg, és a Stefánia színeiben versenyzett. Széchenyi Pál kormányzásával 1924-ig három versenyen diadalmaskodott (megnyerte a millennium tiszteletére kiírt regattát), majd több abszolút 2. és 3. helyezést gyűjtött a Kékszalagon, ahol idén is a 32. helyre futott be - a gyenge szeles versenyen ez kifejezetten jó helyezés. A tó második legöregebb vitorlása, a tavaly újjáépített 8-R jacht típusú Tramontana is rajthoz állt. Meglehet, hogy ez a világ első versenyhajó osztályának legrégebbi fönnmaradt példánya, az viszont biztos, hogy nyolc győzelmével a Kékszalag versenyek legeredményesebbje. A muzeális, gyenge szélben is kitűnő vitorlás idén 79. lett. A Kékszalag-csúcstartó, ötszörös győztes Nemere II. 27.-ként futott be. Az 1944-es építésű 2000-ben felújított 75-ös Schärenkreuzert Benacsek Jenő tervei és irányítása szerint építették az akkoriban Európa-hírű Balatonfüredi Hajógyárban egy három darabból álló sorozat első hajójaként. „Testvérei" az idén 18. helyen befutó Sirocco - amely Big Boy néven került vízre 1947-ben - és a turistákat hajóztató Lillafüred, amelyből sosem lett versenyhajó. Az idei Kékszalagon egy újabb „old timer" is rajthoz állt: a 2009-2010-es felújítás után az ugyancsak Benacsek által tervezett Daruvár a Vasas SC színeiben bontott vitorlát. Az 1938-ban vízre bocsátott hajó - egyike a legnagyobb balatoni vitorlásoknak, Magyarországon az első és egyben az utolsó szabad tervezésű kategóriába tartozó 60-as Seefahrtkreuzer - még abban az évben elindult a Kékszalagon, s bár a korabeli sajtó esélyesként tartotta számon, nem került be az első hat közé. 1940-ben 47 induló közül az 5. helyen végzett, az 1942-es versenyen azonban csak a 11. helyen futott be annak ellenére, hogy Fonyódnál 17 kilométeres előnye volt. Akkor a szél szinte teljesen leállt, és ezt kifejezetten nem szereti az elsősorban tengeri vitorlázásra szánt, nehéz német típus. Az idei sem a Daruvár versenye volt, a szélcsend legyőzte a hajót.

Fotó: Förster Tamás

A cikk a Piac&Profit magazin 2010/7-8. számának NHD rovatában jelent meg.