Annak ellenére, hogy utólag kiderült, hogy a kezelés valószínűleg számos szakmai kívánnivalót hagyott maga után, Zita és Kornél mégis úgy érzik, hogy még így se mondanának semmi rosszat volt orvosaikról.
„Miután a mi helyzetünk egy lombikprogramban résztvevő párhoz képest komplikáltabb volt, így utólag valahol érthető, hogy így alakult a sorsunk.
Abban a vidéki meddőségi központban, ahova jártunk sajnos csak pár perc jutott egy páciensre. Ilyen munkatempó mellett nem csoda, ha gyakorlatilag ugyanahhoz a protokollhoz ragaszkodik az intézmény minden páciens esetében. Ugyanakkor azt is tudjuk magunkról, hogy mi a toleráns párok közé tartozunk, akiknek az orvos szava szent. Így utólag már látjuk, hogy mivel a problémásabb esetek közé tartoztunk, ezért érdemes lett volna intézményt váltanunk néhány próbálkozás után, de sokáig tele voltunk bizalommal.” – meséli Kornél.
„Sajnos azt hittük, hogy minden meddőségi intézményben ugyanazt a kezelési protokollt alkalmazzák, ráadásul az a meddőségi központ abban a vidéki városban volt, ahol éltünk és dolgoztunk, ezért nem váltottunk. Ma már tudjuk, hogy a kivizsgálás nélkül a kezelés semmit sem ér, hiszen ha a probléma oka nincs feltárva és megszüntetve, akkor semmi értelme próbálkozni. Reméljük, hogy történetünk tanulságos lehet más párok számára is.
Ezt annál is inkább fontosnak tartjuk, hiszen mi is egy hasonló cikk kapcsán jutottunk el Dr. Vereczkey Attilához, és nagyon reméljük, hogy mi is hozzásegíthetünk egy párt ahhoz, hogy még időben tudjon intézetet váltani.” – fűzi hozzá Zita.
Zita és Kornél hányattatásainak kezdetén megállapították, hogy bár a spermiumok lassabbak a kívánt értéknél, alapvetően nincs akadálya a fogantatásnak. Ezt egy petevezeték átjárhatósági vizsgálat is alátámasztotta, így 2005-ben a pár részt vett az első inszemináción, melyet három másik sikertelen kísérlet követett. A negyedik próbálkozás után az orvos megkérdezte Zitától, hogy tud-e arról, hogy policisztás ovárium szindrómája, vagyis PCO szindrómája van? A párt ez a kérdés nagyon meglepte, hiszen négy próbálkozást annak tudatában csináltak végig, hogy a női oldalról nincs semmiféle probléma. 2006-ban az orvosok lombik programot javasoltak, Zitánál azonban hiperstimulációs szindróma alakult ki, így leállították a kezelést.
A párt nagyon megviselte, hogy az új módszerrel még a petesejt leszívásig sem jutottak el. 2007-ben új lombik programba kezdtek, azonban az orvos közölte, hogy Zita már "durva PCOS-ban szenved", ezért laparoszkópos petefészek-drillinget javasolt. Ezt a műtétet az egyetemi klinikán egy másik orvos végezte el, aki endometriózist is megállapított.
Októberben ismételten lombikbébi program következett, mely ismételten nem sikerült, sőt az orvosok egy újabb műtéti beavatkozást javasoltak. Ez alkalommal a bal oldali petevezetőt és a petefészket is eltávolították. Ekkor Zita és Kornél érezte, hogy megrendült a bizalmuk, de még mindig nem tudták rászánni magukat, hogy intézményt váltsanak.
Több új lombikprogram és beavatkozás követte egymást, amikor 4 év kezelés után feltette az orvos a kérdést, hogy van-e arról tudomása, hogy a méhe szív alakú, és benne egy méhsövény található? Ettől az új információtól a pár teljesen ledöbbent, hiszen már évek óta jártak műtétekre és kezelésekre. Az új fejlemények ellenére ismét inszeminációt javasoltak, de Zitáék ennek már nem látták értelmét, és úgy döntöttek, hogy intézetet váltanak.
„Egy újságcikk kapcsán jutottunk el Dr. Vereczkey Attilához a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetbe. Nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy nem ugyanazt a kezelési protokollt erőltetik, mint amit a másik intézményben évek óta kaptunk, hanem részletesen kivizsgálják a probléma okát. A doktor úr nagyon őszinte volt velünk, ugyanis az eredmények tükrében azt mondta, hogy így kb. 5% esélyünk van csak a sikerre. Szerencsére képes volt arra, hogy lelkileg átlendítsen minket a mélyponton, mert azt mondta, hogy fogjuk fel ezt a helyzetet úgy, mint egy új kezdetet. Ez adott erőt ahhoz, hogy egy újabb beavatkozásnak vessük alá magunkat. Nagy meglepetés volt számunkra az, hogy a méhemben található rendellenességről Vereczkey főorvos úr mennyire másként nyilatkozott, mint az előző orvosom. Ő egyértelműen javasolta a méhfejlődési rendellenesség műtéti korrekcióját. Elmagyarázta részletesen, hogy a méhsövénnyel lényegesen kisebb esélyem van a terhességre, és emiatt nagyobb a kockázatom a vetélésre. Hittünk neki, és vállaltuk az ismételt műtéti beavatkozást. Szerencsére mindössze egy altatás során sikerült mindkét problémánkat megoldani, az endometriózis laparoszkópiás úton távolították el, a hiszteroszkópiás eljárás segítségével pedig a méhsövényt is megoperálta a főorvos úr. Az igazi meglepetés ezután következett, hiszen már az első lombikbébi kezelés során kiderült, hogy a beültetett három embrióból kettő megtapadt. Most az ötödik hétben járok, és szerencsére minden rendben van” – emlékszik vissza Zita könnyes szemmel.
„Azt hiszem, hogy a sikerünk a Versys Clinics komplex szakmai szemléletében rejlik. Számunkra a legnagyobb tanulsága ezeknek az éveknek, hogy nem szabad egyetlen intézménynél leragadni, ha hosszú ideig sikertelen a kezelés. Az is fontos, a Versys Clinicsben ugyanaz az orvos csinálta a lombik programot, mint aki műtött, ez nagyon megnyugtató volt a számunkra. Úgy érezzük, hogy ezek a viszontagságok csak még közelebb hoztak minket egymáshoz, és megerősödött a kapcsolatunk. Örülünk, hogy idáig kitartottunk, és nagyon boldogok vagyunk, hogy Zita már öthetes terhes. Reméljük, hogy a történetünk más pároknak is segít abban, hogy amennyiben nincs eredmény időben váltsanak intézményt, hiszen minket is egy hasonló történet győzött meg arról, hogy adjunk egy esélyt ennek az intézetnek.” – teszi hozzá Kornél
