Az emberek egyik része rajong a farkasokért, mások tartanak tőle. Akárhogyan is vélekedünk azonban a vadon egyik legismertebb szimbólumáról, egy bizonyos: megpillantani aligha van esélyünk.
A vadon élő farkasok a településektől távol, a nagykiterjedésű erdők háborítatlanabb részein élnek. Kiváló hallásuknak és szaglásuknak köszönhetően az embert messze elkerülik, így leginkább csak a nyomaikkal találkozhatunk – ha megtanuljuk felismerni ezeket. A farkasok „láthatatlanok” tehát számunkra, miközben az erdős tájak egészséges működéséhez rendkívül nagymértékben hozzájárulnak.
„A farkasok az erdei élővilág „karmesterei” – a növényevő nagyvad fajok: szarvasok, őzek, vaddisznók térbeli elhelyezkedését, mozgását irányítják, miközben elejtik a beteg vagy sérült egyedeket. A növényevők visszaszorítása további növény és állatfajok ezreire hat pozitívan. A vadfajok szabályozása olyan fontos szerepük, hogy az amerikai Yellowstone Nemzeti Park erdei és folyók menti élővilága évek alatt gazdagodásnak indult, miután a farkast 1995-ben elkezdték visszatelepíteni” – mondta Gálhidy László a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője.
Magyarországról egyes szakmai vélemények szerint soha nem tűnt el teljesen a farkas, a Kárpátokhoz tartozó Északi-középhegységben mindig előfordult néhány portyázó egyed. Bár azokon a vidékeken, ahol előfordul, a háziállatokat kerítéssel, pásztorral és kutyával védelmezik, a farkasokkal való együttélés Európa számos országában a hétköznapok része.
„Büszkék vagyunk rá, hogy az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság felügyelete alá tartozó tájakon a farkas élőhelyet talál, és az állomány jelenléte folyamatos” – mondta Veress Balázs, a nemzeti park igazgatója. „Megfigyelésük a szakmai munkánk fontos részét képezi, ezért mindig nagy örömünkre szolgál, amikor újabb adat kerül elő, esetleg videofelvétel készül valamely példányukról. A most közzé tett mozgókép ismét az idén nyáron elnevezett fiatal nőstényt; Zselykét mutatja, amint éberen tájékozódik az erdőben – valószínűen fajtársakkal tartva a kapcsolatot. Az aggteleki és zempléni farkasok rendkívül félénkek – az elmúlt 10 évben semmiféle háziállatokkal kapcsolatos incidensről nem tudunk. Sajnos kilövésük veszélye az utóbbi időkben sem nem szűnt meg – de bízunk benne, hogy a kihelyezett vadfigyelő kamerák, szakembereink ellenőrző-figyelő tereplátogatásai, és a vadásztársadalom természetvédelmet partnerként elfogadó tagjainak közreműködése előbb-utóbb elrettentik az elkövetőket az elejtésüktől” – mondata el az igazgató.
Tudtad, hogy nemrég gyermekáldás volt a Fővárosi Állat- és Növénykertben? Itt ezt is elolvashatod!
