E megállapítás tudományos alapját csupán néhány éve fedezték fel amerikai agykutatók. Zsenialitásunkért ugyanis a DARPP-32-nek elnevezett gén a felelős, melynek valamilyen változatát az emberek kétharmada örökli. Ez a gén hordozza a gondolkodási képesség gyorsaságára való hajlamot és az információfeldolgozást a homloki agykéregben. Az agynak ez a területe hangolja össze a gondolatokat és a tetteket.

Már az ókori görögök fölfigyeltek rá, hogy négy olyan terület létezik, melyen a kivételes talentum nagyon korán megmutatkozik. Ez a zene, a költészet, a vizualitás és a matematika.

Ma már genetikusok, pszichológusok és pedagógusok kutatásai, és tanulmányai alapján jól "modellezhetők" a zsenivé válás kritériumai, és a kibontakozást befolyásoló tényezők: kreativitás, az átlagosnál korábban megmutatkozó értelmi képességek, speciális mentális adottságok és a külső, motivációs környezet.

A legtekintélyesebb hazai genetikus, Czeizel Endre szerint azonban az, hogy kiből lesz valójában géniusz nem elsősorban a gének múlik, hanem a külső hatásokon. Elsősorban családon és az iskolán, hogy mennyire figyelnek fel a gyermek kivételesnek is mondható tehetségére, engedik-e és hogyan kibontakozni, segítik-e a fejlődését, fejlesztését. Nagyban függ attól, hogy fiatal felnőttként milyen közegben tudja elkezdeni és folytatni pályafutását.

A kreativitásra mint a zsenik legmeghatározóbb adottságára csak az 50-es évektől figyeltek föl. Sokáig úgy vélték, hogy a zseniség legfőbb kritériuma a "kiemelkedő tudás"; vagyis ahhoz, hogy valaki lángész legyen, elegendő, ha nagyon okos. Az 50-es évek válságos időszakában azonban a tudósok kezdték gyanítani, hogy ennél azért bonyolultabb a helyzet. Amerikai szakemberek - végignézve az Egyesült Államok történelmén - arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon kik azok a neves személyiségek, akik "Amerikát naggyá tették".

A 200 tudósból, művészből, államférfiből álló lista láttán beigazolódott  a feltevés, hogy az igazán kiemelkedő emberek, a társadalmi-tudományos-gazdasági fejlődést előmozdítók nem a hajdan volt "eminens" diákok köréből kerültek ki. Sőt kifejezetten deviáns gyerekek voltak, beilleszkedési nehézségekkel és számtalan pótvizsgával a hátuk mögött. Ők azok, akik sehogy sem találták a helyüket az akkori társadalom keretei között, mely értetlenül nézte "érthetetlen", újító ötleteiket.

Szerencsére azonban voltak környezetükben olyanok, akik nem néztek rájuk furcsán, hanem hittek tehetségükben, sőt bíztatták is őket, nehogy elkallódjanak.

Sokan a zseniket ezért is kiáltják ki - átvitt értelemben - őrültnek, idegbetegnek, kezelhetetlen gyereknek. Mert képtelenek elfogadni az átlagtól eltérő viselkedésüket, vagy felfogni és elgondolkodni "zseniális" ötleteiken.

A sors fintora, hogy ugyanannak a DARPP-32 génnek egy mutációja alakítja és ellenőrzi a skizofréniával szoros összefüggésbe hozható idegpályát is.

A zsenialítást így valóban csak nagyon kevés választja el az agy súlyos betegségétől, illetve valószínűsíthető, hogy a zseniket hajtó belső idegi kényszer okoz olyan elváltozást, mely valódi őrületbe kergetett már sok géniuszt.