Alkotás és az Isten – Fülöp Tünde számára ez a két dolog (ami persze valahol ugyanakkor egy is), ami egyértelműen kijelöli élete irányát.
Érdemes visszamenni egy kicsit az időben, és persze a térben, és egy pillanatra megnézni, miből is táplálkozik ez a fajta sajátos elköteleződés.
Tünde egy aprócska szabolcsi faluban, Tuzséron született egy hat gyermekes család ötödik gyermekeként. Odahaza minden tekintetben hagyományos nevelésben részesült, a mai napig a fülében cseng édesapjának egy családi összejövetelen elejtett megjegyzése: addig élek, amíg fényt adok.
Ebben a sűrű, rövid mondatban talán minden benne is van, az Örökkévaló éppúgy, mint az adni akarás teremtő ereje, azaz a művészet leglényege.
Tünde ezen a nyomvonalon indult el saját útján, és az indulás óta nem is nagyon tért le róla.
A középiskolát egy újfehértói ruhaipari szakközépiskolában abszolválta, hogy aztán Budapestre kerülve hat évig egy kirakatrendezői állásban pallérozza magát tovább. De nem akar belefásulni a multik világába és jelentkezik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MoME) divat és szövött anyag tervező szakára.
Mivel mindig is a tapintás és az érzékelés érdekelte, ezért nagyon hamar a szövött anyag tervezésnél köt ki ki. Az egyetem alatt egy évet Párizsban tölt, ahogy ő fogalmaz ez számára a „szabad inspirációs év”. A fény városában összeismerkedik Frédérique Bachellerie-vel, egy idős gobelin művésszel, akitől van szerencséje ellesni a kárpitművészet fortélyos fogásait. Ez a töltekezés ideje.
Egy év után irány a mester szak, ahol már érik benne a gondolat, számára igazán az jelenti a művészi kiteljesedést, ha mindent, gondolatot, érzést sikerül a szövés nyelvére lefordítania.
Így érkezünk el a mesterdiploma idejéhez, amikor is a valóságban is letesztelheti a fentieket. Tünde Eric Erikson pszichológus Életünk nyolc szakasza címmel megjelent fejlődéselméletét ülteti a textil nyelvére; lássuk a nagy kísérlet eredményét.
Erikson szerint minden egyes életszakaszunkban valamiféle krízissel kell megküzdenünk, és ha sikerrel járunk, akkor a megszerzett tapasztalat „énerőként” épül be a személyiségünkbe.
Tünde számára ezek a fogalmak (csak példaként: bizalom, identitás, autonómia, intimitás) annyira elvontak, hogy kihívásként élte meg: hogyan is tudja mindezt átformálni a textilek nyelvére. Mint kiderült, sikerrel. Egy-egy létra lett egy-egy fejlődési szint, a fokok közötti részek egyfajta alternatív szövőkeretként szolgáltak, a közöttük megszőtt struktúra pedig az énerőt jelképezi.
Tünde minden fogalomhoz más és más struktúrát társított, így például a bizalmat (mely az anya-gyerek közötti kapcsolatban fejlődik ki és erősödik meg) dupla csomóval, vagyis egy masszív szerkezettel szimbolizálta, míg nála az identitás egy görcsös, göcsörtös anyagszerkezetet eredményezett; rendkívül nehéz ugyanis rájönni, hogy miért is vagyunk ezen a világon.
Tünde ezzel a munkájával pályázott az Arts Thread Global Graduate Show 2020-ra is, ahol már a második körön is túljutott.
