A hagyományos szamárfuttató versenyt egy kis dalmát településen, Tribunjban rendezik minden év augusztus elején. Idén azonban, a vírushelyzetre való tekintettel szakítottak a hagyományokkal, a turistaszezon végére tolták az eseményt, hogy kevesebb ember zsúfolódjon össze a szűk kis utcákon.
De hol is van Tribujn?
Tribunj, az év nagy részében álmos kis halászfalu a horvát tengerparton. 1298-ban írtak először a településről, a šibeniki püspökség alapítóirataiban. Ám a falucska neve jóval régebbi időkre utal. A Trebunj illetve Trebić szavak a Nap pogány ószláv istenségének elnevezéséből származnak és olyan helyet jelölnek, ahol ennek az istenségnek mutattak be áldozatot.
A helyiek évszázadokon át halászatból és olívatermesztésből éltek. Közlekedésre és teherszállításra is szamarakat használtak. A csökönyös négylábú a település jelképévé vált. A szamárnak szobrot is állítottak, amivel előszeretettel fotózkodnak a turisták. Merthogy az elmúlt néhány évtizedben Tribunj kedvelt üdülőhely lett. Július-augusztusban több ezer turista érkezik a környékre, hogy élvezze a kristálytiszta tengert és a szívélyes dalmát vendéglátást. Kikötője különösen kedvelt a magyar hajósok körében is.
A település központja egy aprócska sziget, ahová még a török támadások elől menekült a lakosság, hiszen csak egy kőhíddal kapcsolódik a szárazföldhöz, így jól védhető volt. Ennek a kis szigetnek fontos szerepe van a turistacsalogató szamárfuttató versenyben is.
Verseny csak helyieknek
A feladat nem tűnik nehéznek, hiszen elsőként kell szamárháton célba érni. Kezdetnek azonban igencsak nehéz rávenni a szamarat arra, hogy egyáltalán elinduljon. A célhoz vezető út két oldalán a közönség biztatja a versenyzőket.
Csak helyi fiatalemberek indulhatnak a versenyen. Megadják a módját, mindannyian viseletben, fekete posztó nadrágban, mellényben és fehér ingben feszítenek. A férfiak fején a keleti fezhez hasonló piros, arany zsinórozású díszes Šibenik sapka, amely a férfi népviselet elmaradhatatlan darabja ezen a vidéken. A versenyzők zeneszóra gyülekeznek a szárazföldön. Kommentátor mutatja be név szerint a gazdákat és a szamarakat is. Már itt mulatságos jelenetek tanúja lehet a szurkoló sokaság. A csacsik némelyikének ugyanis esze ágában sincs engedelmeskedni. A jószágokat tolják, húzzák, nem sok sikerrel, a közönség hangos derültsége közepette.
Előfutamokkal veszi kezdetét a verseny. Hármasával indítják a szamaragolókat. A hídon átügetve a csacsiknak meg kell kerülniük az óvárost az aprócska szigeten, majd minél gyorsabban visszatérni a kiindulópontra. A leggyorsabbak kerülnek a döntő futamba, melynek végén hangos ováció közepette győztest hirdetnek.
A győzelem ugyan dicsőség, de itt is inkább a részvétel a fontos. Sőt, már az is diadal, ha a versenyző konok négylábúja hátán egyáltalán végig tud jutni a kijelölt útvonalon.
A csacsik nemritkán elunják az ügetést, megállnak az út közepén. Se szép szóval, se ösztökéléssel nem tudják továbbhaladásra bírni őket a gazdáik. A férfiakat kíséri az egész család, ilyenkor ők is próbálnak besegíteni, jobb belátásra bírni a csökönyös jószágot. Az indulók közül nem mindenki ér célba. Náluk a szamár győz. Az esemény igazi nyertese azonban a közönség.
Ezt is olvasd el:
https://eletforma.hu/honap_tema/la-tomatina-a-legorultebb-spanyol-fesztival/
https://eletforma.hu/elet-mod/a-kelet-velenceje-kinaban-talalhato/
