Én még a derűs szocialista időkben jártam gimnáziumba és emlékszem, hogy a korabeli tankönyvek egyfajta csodaszámba menő tettként tárgyalták a forint 1946. augusztus elsejei bevezetését.
A háborúban romba dőlt gazdaság, a világon (máig) egyedülállónak számító mértékű hiperinfláció, és még számtalan nehézség dacára sikerült, gyakorlatilag egyik napról a másikra, önerőből bevezetni a komoly vásárlóerővel bíró forintot - szólt a legendának is beillő üdv-történet.
A szovjeteknek fizetendő hatalmas jóvátételről, a leszerelt gyárakról, valamint az árualap megteremtéséhez szükséges gazdasági intézkedésekről, az ipari és a mezőgazdasági termékek közötti árolló tágra nyitásáról és a forint bevezetését közvetlenül megelőző mesterséges áruhiányról persze nem szólt a fáma; pedig a történet talán így lett volna kerek.
Most, hogy idén a 75. évét tapossa a magyar fizetőeszköz, talán fény derül az indulás valós körülményeire, hiszen a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Pénzverő Zrt., a Pénzjegynyomda Zrt, a Diósgyőri Papírgyár Zrt. és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársainak közreműködésével elkészült a „75 éves a forint - 75 év 75 történet” című ismeretterjesztő kiadvány.
Anjou-kori aranyforint, Kossuth-bankó, egy filléres
A könyv felidézi a kezdeteket, azt a több száz éves folyamatot is, ami elvezetett 1946. augusztus elsejéig, vagyis a ma is használatban lévő forint bevezetéséig. Megismerkedhetünk az Anjou-kor firenzei mintára vert aranyforintjával, de megtudhatjuk azt is, hogy miként teremtették meg a '48-as szabadságharc alatt a Kossuth-bankók pénzügyi alapjait, hogyan született újjá – jelentős svájci segítséggel – a körmöcbányai pénzverde Magyarországra költöztetése után a hazai érmegyártás, és a pénzjegynyomda, miként jött haza a második világháború után az úgynevezett „aranyvonat”, és, hogy milyen tervek közül választották ki 1946-ban az illetékesek a végső verziókat.
Érdekes történeteket olvashatunk arról is, hogy a 2000-es évváltás, vagyis az Y2K miatt miért is húzódott a 20 ezer forintos kiadása 1999-től 2001-ig, vagy hogy a koronavírus alatt hogyan vettek ki az emberek alig egyetlen hét alatt a bankokból egy közel fél évnyi pénzmennyiséget, és az hogyan nem került azóta sem vissza a hazai pénzforgalomba.
Bár a most is forgalomban lévő forint mindössze 75 éves, ez az életkor az eddigi magyar fizetőeszközökhöz képest matuzsáleminek számít. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénze, a korona 1892 és 1920 között élt, és a két világháború közötti pengő is csupán 20 évig létezett. A 75 éves forint ebből a szempontból rekorder. Egy teljesen új felfedezésről is olvashatunk a kiadványban: a könyv írása közben leltek rá a pénzverdében egy olyan verőtőre, mellyel a végül nem bevezetett 1 fillérest állították volna elő 1946-ban.
Éremgyűjtők előnyben
A fentebb említettek mellett még sok apró, forinttal kapcsolatos történet olvasható az ismeretterjesztő kiadványban, többek között az első, 1949-es pénzhamisítási kísérletről, de, aki valóban többet szeretne megtudni a magyar fizetőeszközről, az (ha nem kifejezetten éremgyűjtő) valamelyik hazai gazdasági felsőoktatási intézmény könyvtárába teheti ezt meg. A könyv nem kerül kereskedelmi forgalomba, annak néhány ezer példányát azok között a magánszemélyek között sorsolják ki, akik az elmúlt egy év során legalább 50 ezer forint értékben vásároltak a Magyar Nemzeti Bank éremboltjaiban. A példányok egy része pedig gazdasági és pénzügyi ismereteket oktató felsőoktatási intézmények könyvtárába kerül majd.
Emancipált pénzek – a képzelet szüleményei
A magyar papírpénzeken férfiak szerepelnek. Nyáry Krisztián kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész, még tavasszal játszott el azzal a gondolattal, hogy kik lehetnének azok a nők, akik megérdemelnék, hogy pénzjegyeinken is emléket állítsunk nekik. A cikk végül a Forbes áprilisi számában jelent meg. Íme a javaslatok:
500 forint – Ráskay Lea
Ráskay Lea az első magyar értelmiségi nő, akinek munkásságáról és életéről is maradtak fenn adataink. A főnemesi családból származó apáca a Margit-szigeti kolostor könyvtárosa és kódexmásolója volt. A lányok tanintézetének számító kolostor könyvtárában a latinul nem tanuló növendékek számára számos magyar nyelvű kódex készült, s ezeket ma a legfontosabb nyelvemlékeink között tartjuk számon. A kódexek elsősorban hitbuzgalmi szövegeket tartalmaznak, köztük az alapító Szent Margit irodalmi igényességgel megfogalmazott legendáját. A kimagasló műveltségű Ráskay Lea 1510-1527 között dolgozott a kolostorban.
1000 forint – Hugonnai Vilma
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő húsz évig küzdött azért, hogy nők is szerezhessenek diplomát Magyarországon. Nem adta fel, emelt fővel csinálta végig a megalázó eljárásokat, csak hogy gyógyíthasson. Az elszegényedő grófi család 1847-ben született lánya 16 évesen fejezte be a bentlakásos leányiskolát. Ezzel el is érte a legmagasabb iskolai végzettséget, amit egy nő akkoriban megszerezhetett. Két évvel később férjhez adták egy földbirtokoshoz, akivel nem túl boldog házasságban élt. Fiatal háziasszonyként az újságban olvasott róla, hogy Svájcban a nők előtt is megnyitották az egyetemek kapuit. Még aznap összecsomagolt, és beiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára. Mivel családjától nem kapott semmilyen anyagi támogatást, a tanulás mellett szülésznőként dolgozott. 1880-ban orvosi diplomával a zsebében tért vissza Magyarországra.
2000 forint – Szabó Magda
Szabó Magda rendkívül sokoldalú író volt: verset, regényt, hangjátékot, színdarabot, gyerekkönyvet, drámát és elbeszélést is írt. 1947 és 2006 között összesen 51 kötete jelent meg, s ma ő számít a külföldön leginkább ismert magyar írók egyikének. 1958-ban publikálhatott először, innentől jobbnál jobb prózakötetek kerültek ki a keze alól. Az országos ismertséget a Freskó és Az őz című regények hozták meg számára. Több önéletrajzi ihletésű műve született, köztük a Régimódi történet és a Für Elise. Számos írása foglalkozik női sorsokkal, például az ifjúsági regényként világhírűvé vált Abigél.
5000 forint – Slachta Margit
A magát keresztény feministaként meghatározó Slachta Margit a nők és az üldözöttek jogaiért harcolt. A századforduló után fiatal tanárnőként lépett be a Szociális Missziótársulat nevű szerzetesrendbe, amely elsősorban munkásnők számára gyűjtött segélyt és közvetített munkát. Hamar rájött, hogy jogi egyenlőség nélkül a nők szociális helyzete sem javítható hatékonyan, ezért egyre határozottabban emelt szót a női választójog bevezetése mellett. Végül 1920-ban tartották az első olyan nemzetgyűlési választásokat, amelyen nők is részt vehettek. Slachta nemcsak megpróbálta rábeszélni nőtársait, hogy éljenek nehezen kivívott jogaikkal, hanem maga is elindult a választáson. Az első zsidótörvény tárgyalásakor nyilatkozatot fogalmazott meg, amely szerint keresztény alapon álló szervezet „nem teheti magáévá a zsidótörvényt”. Nemcsak szavakkal tiltakozott, hanem cselekedett is.
10 000 forint – Kéthly Anna
A kilencgyermekes munkáscsalád lánya világnézeti különbségeik ellenére hasonló utat járt be, mint Slachta Margot. A gyors- és gépírói és könyvelői képesítéssel rendelkező lány 1917-ben lépett be a Szociáldemokrata Pártba. Bár az őszirózsás forradalmat lelkesen fogadta, a Tanácsköztársaságot és a vörösterrort hangosan elítélte. Az 1922-es választásokon Magyarország második női képviselőjévé választották. A zsidótörvények bátor bírálójává vált, és a németek elleni összefogásra buzdított. Amikor mindezért halálos fenyegetéseket kapott, így reagált: „Aki fél, az menjen cukrászkisasszonynak!” 1945-ben ismét bekerült a Nemzetgyűlésbe, ahol őt választották pártja frakcióvezetőjének. Hamar átlátta, hogy a koalíciós partner kommunisták egyeduralomra törnek, ezért hangos ellenzője lett a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesítésének. 1956-ban, amikor a szociáldemokrata párt újjáalakult, a börtönből szabadult Kéthly Annát választották elnöknek. A Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott. Mivel a forradalom leverésekor éppen külföldön tartózkodott, soha nem térhetett haza, emigrációban halt meg Belgiumban.
20 000 forint – Teleki Blanka
A reformkornak, a forradalom és a szabadságharc éveinek, valamint az azt követő időszaknak is egyaránt a férfiakéval egyenlő fontosságú szereplője volt az 1806-ban született erdélyi grófnő, neve mégis csak lábjegyzetként szerepel a tankönyvekben. A művelt, festészetben is jártas Teleki Blanka fiatal korától kezdve hitt benne, hogy Magyarország szellemi megújulásához arra is szükség van, hogy a lányok előtt is megnyissák a középiskolák kapuit. Külföldi tanulmányutak után a nők oktatását sürgető kiáltványt tett közzé – visszhangtalanul. A közöny miatt végül ő maga fogott leánynevelő intézet alapításába. Az 1846-ban létrejött iskola nemcsak azért számított újszerűnek, mert lányokat oktatott, hanem azért is, mert nem alkalmazott sem fizikai büntetést, sem megszégyenítést, és tanárok a legmodernebb tudományokra képezték a tanítványokat.
Ezt is érdemes elolvasni:
Minden ötödik magyar fiatal a pandémia alatt kezdett el bankkártyával fizetni.
