- Mi volt a legnehezebb a karanténban?
Erre nagyon könnyű válaszolni, mert a karantén 23. napján kitörtem a bokámat. Szépen elterveztem, hogy miután úgysem mehetünk sehova, jön a tavasz, ilyen szép nem volt még a kertünk, mint amilyen most lesz. Így majd mindennap ki tudok menni és egyesével fogom kihúzogatni a gazokat. Szerencsés helyzetben vagyunk, kertes házban lakunk. Ebből az lett, hogy bár nem mondom, hogy nem volt ilyen csúnya soha a kert, de most itt ülök a házban és nézem, hogy mi mindent kellene megcsinálni kint. De ez csak az én egyéni problémám, mert szegény feleségem az, akinek így most a nyakába szakadt minden. Olyan, mintha 3 gyerekkel lenne itthon. Luca lányom harmadik osztályos, online tanulunk. Ábel 6 és fél éves, ősszel megy majd iskolába, és hiába a kertes ház, rendszeresen megkérdezi, hogy én akkor most mit csináljak? Mondjuk neki, hogy foglald el magad, csak hogy ne állandóan a telefonon és a tableten játsszon. Szerencsére nagyon jó fejek voltak az óvónénik, küldtek kézműves feladatokat, és rejtvényeket, így ezzel voltunk elfoglalva. Nekünk azért más egy kicsit a karantén a kertes ház miatt. Ki tudtuk küldeni a gyerekeket, hogy legyenek jó levegőn, a napon. Szóval nagy mázlisták vagyunk.
- Mi volt a legkönnyebb a karanténban?
Hát, nem tudom megmondani! Ez egy olyan helyzet, ami nem könnyű. Akár hol is van az ember, mégis csak be van zárva, el van zárva a szeretteitől. Előfordult, hogy már nem bírtuk tovább és elmentünk a párom szüleihez. A kerítés egyik oldalán voltak a nagyszülők, a másik oldalán pedig mi a gyerekekkel. Tényleg vigyáztunk a 2 méterre, de végre mindenki rém boldog volt! Ez egyszer történt és egy esetben ők jöttek hozzánk, hasonló módon. Ez semmilyen szempontból nem volt könnyű. Az ember hallgatja a híreket, hogy mi történik az országban. Ahogy többen mondták is, ez egy háborús helyzet. Bár most már könnyítenek, én továbbra sem mondom azt, hogy vége, túl vagyunk rajta. Lehetne azt mondani, hogy az volt a legkönnyebb, amikor feloldották a korlátozást, de ebben sem vagyok biztos. Mi a magunk részéről továbbra is óvatossággal kezeljük a helyzetet. Nem keressük a tömeget. Félreértés ne essék, túllihegni sem akarom, és nem szeretnék feleslegesen pánikolni sem, de úgy érzem, hogy kevés az információm ahhoz, hogy felelős döntést tudjak hozni. Azt sem tudjuk pontosan, hogy ez a vírus micsoda, csak lövöldözünk a levegőbe. Látjuk, hogy az egész világon végigsöpört.
- Mi a legnagyobb tanulsága a hirtelen jött járványnak a számodra?
Én egy lusta dög vagyok, ráadásul most itt van ez a bokatörés is. Az egyik tanulság az, hogy végre újra elkezdtem olvasni. Ez nekem nagyon nagy boldogság. Felfedeztem könyveket, amiket eddig kerülgettem a polcon, hogy majd egyszer, és most levettem őket és elolvastam. A másik a család, hogy most össze vagyunk zárva. Ez a hátulütője is a helyzetnek, de másik oldalról viszont jó. Azt érzem, hogy a mi kis négyesünk jól működik. Jó, hogy együtt vagyunk és látom őket egész nap. Kicsit félek is, hogy majd vissza kell ebből szokni. Újra kezdődik majd a rohanás, hogy most apunak mennie kell. Látom a gyerekeken is, hogy ez most nekik is nagyon jó. Számíthatnak ránk, egész nap itt voltunk nekik. Jó volt minden este együtt lefeküdni, nem kellett elrohannom, jók voltak együtt az esti procedúrák és a reggeli ébredés is.
- Van-e olyan új szokás vagy dolog, amit szívesen átmentenél a járvány utáni életbe?
Van. Az online világ adta lehetőségek. Az online oktatás például. Persze más az iskola, ahol együtt vannak, de Lucán látom, hogy ő erre nagyon ráállt. A tanítónénik küldték a feladatsorokat, ő pedig 9-től délig ezzel foglalkozott. Volt ebben film és mesenézés is persze. Időnként voltak dolgozatok, számonkérés is. Az iskolát nem helyettesítheti, de lehetne ilyen értelemben szerintem lazítani. Lehetne ez mondjuk egy héten egyszer. Kiválthatna ez valamit. Mi persze könnyen beszélünk, itthon tudtunk maradni a gyerekekkel. Március 13-i határidővel mintha elvágták volna. Se színház, se szinkron, semmi nem volt.
A másik dolog, ami maradhatna, hogy csináltam itthon egy házi szinkronstúdiót. Ez nagyképűen hangzik, de arról van szó, hogy szinkron hangmérnökök segítségével a gardróbszobában van egy mikrofonom és egy monitorom, csak a laptopot kell bevinnem. A szikront nem fogja tudni kiváltani, de a hangalámondásokat igen. Csináltam is egy felvételt, egy 50 perces hangalámondást. Erre egyébként rém büszke vagyok, hogy a hangmérnökök segítségével felraktuk a programot, és utána két óra alatt felvettem az anyagot. Magamnak time kódoltam, aztán a hangmérnökök telefonos segítségével elküldtem nekik úgy, hogy nem töröltem le semmit. Így a hangmérnök már az otthoni stúdiójában fel tudta dolgozni az anyagot és dícséretet kaptam, hogy nagyon jól sikerült a felvétel. Ahogy mondtam, ez a szinkront nem fogja tudni kiváltani, de nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy alkalmanként egy hangalámondást, reklámfelvételt vagy szpotot meg fogok tudni csinálni itthonról is.
Aztán beszélhetünk a vásárlói szokásokról is. Nálunk most ez is a feleségem nyakába szakadt, hiszen a bokatörésem miatt nem tudtam segíteni. Rájöttünk, hogy nem kell rohanni és pánikszerűen vásárolni. Elég heti egyszer elmenni. Így sokkal inkább meggondoljuk, hogy mit és mennyit veszünk. Kevesebb dolgot kell kidobni, amiért nekem amúgy is fájt úgyis mindig a szívem. Takarékosabban vásárolunk. Ez biztos, hogy jó, és talán ezalatt a két, két és fél hónap alatt ez rögzült is bennünk. Attól tartok, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba. Alig oldották fel a korlátozást, már tömegek voltak csoportosan mindenhol. Értem persze ennek a pszichológiáját, de nem tudjuk, hogy ez most még tényleg helyes-e. Nem vagyok ebben optimista. Szerintem ezt most még egy kicsikét ki kéne bírni. Persze én könnyen beszélek, nekünk itt van a kert.
- Szerinted megváltoztunk-e a járvány miatt, vagy minden szinte egy pillanat alatt vissza fog állni a régi mederbe?
Én egy kicsit szkeptikus vagyok. Egy darabig igen, de ez olyan, mint amikor valakinek van egy közlekedési balesete. Magam tapasztalatából tudom, hogy bár szerencsére komoly esetem nem volt, de egy koccanás után is napokig óvatosabban vezetek, jobban figyelek. De eltelik egy hónap vagy kettő, és ugyanúgy mész, mert megfeledkezel róla, mert késésben vagy, mert oda kell érni a gyerekért vagy a szinkronba, a próbára. Azt gondolom, hogy igen, most még egy kicsit figyelünk, de jön a nyár. Mindenki boldog lesz, hogy mehetünk strandra, kirándulni. Aztán jön az ősz, elkezdünk azzal foglalkozni, hogy a gyereket iskolába kell íratni, meg kell venni a tanszereket. Vissza fognak állni a hétköznapok és elfelejtjük az egészet. Riogatnak azzal, hogy ősszel jön a második hullám, rosszabb lesz az idő, ami egyébként is táptalaja a vírusoknak. Ha így lesz, akkor majd megint észbe kapunk. Esetleg majd gyorsabban reagálunk, hiszen egyszer már átmentünk rajta. Talán rövidebb lesz a reakcióidő, hogy felvegyük a maszkot. Egyébként talán pont a maszk egy kicsit tovább fog működni, mert megértették az emberek, hogy ezzel egymást védjük. Legalább ha bevásárló központba megyünk, a maszk legyen rajtunk. A kézmosás vicces, hiszen ezt eddig is tettük, de azon kaptam magam, hogy nem csak úgy tessék-lássék, hanem rendesen megmosom a kezem, ahogy a tanvideóban láttam. Bár a gyerekek nem nagyon mozdultak ki hazulról, de egy rövid séta után a csendes környékbeli utcákban, amint hazaértünk az első dolog mielőtt bármit csinálnánk, hogy megmossuk alaposan a kezünket. Talán ez is megmarad. De ez most még mind csak elmélet, egy fél év múlva leszünk okosabbak. Örüljünk együtt, ha valami csoda folytán nem jön vissza a vírus és ráérünk sopánkodni, ha mégis. Ugyanis, amíg nincs vakcina és nincsenek tömegesen beoltva az emberek, addig van fenyegetés. Mi egyébként mindig beoltatjuk magunkat influenza ellen is. Tudjuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy megússzuk, de a szövődmények lesznek enyhébbek.
- Hova fogsz elutazni elsőként, ha megteheted?
Most elnyomtam egy halk kacagást. Rengeteg helyre vágyom, de hogy hova fogok menni? Az is egy nagy kérdés, hogy a gyerekeknek hogy lesznek a táborok. Van egy-kettő, ami nem ottalvós, amit Petra ,a feleségem már lestoppolt. Most próbáljuk felvenni a szálakat. Van egy tradicionális utazásunk, nyáron Bükkfürdőre szoktunk menni egy hétre. De nem tudjuk még, hogy milyen lesz a nyár, hogy fogják ezeket feloldani, ez még mind lóg a levegőben. De ha lehet menni, akkor Bükkfürdőre mindenképpen megyünk.
