Társadalmi és kulturális mediátor? Ha egyenként boncolgatjuk a szavak jelentését, talán az átlagember is megérti, mi mit jelent. De így egymás mellé téve a három kifejezést, egy talányos címke jön létre, amit különböző projektekre ráaggathatunk. De ebben nincs semmi baj, mert a címke mögött ott van a szakmai módszertan, ami segíti a tervek megvalósulását.
Segíts nekem, hogyan tudnád pár mondatban összefoglalni, hogy mivel is foglalkozik egy társadalmi és kulturális mediátor?
Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy társadalmi és kulturális projektekben a különböző felek igényeit megismerve, elemezve, ítélkezés nélküli, megértő szemlélet és hozzáállás, amely segíti a feleket összekapcsolni, közös platformra, megnyugvó pontra jutni. Egy olyan békés konfliktuskezelő módszer, amely az elmélyült, nehéz helyzetek során utakat nyit meg a másik félhez. A mediátori szemléletet, módszert, tudást később kulturális menedzseri munkám során is működőképesnek láttam. Ma is hasznosítom, sokszor segít megtalálni a kultúra alkotói és a különböző társadalmi csoportok közötti elakadásokat és kapcsolódási pontokat, egyfajta professzionálisabb kultúraközvetítést jelent. A multikulturális közegben egészen izgalmas társadalmi folyamatokban van lehetőség segíteni eltérő kultúrák közötti közvetítést, a lehetőségek fejlesztését. A gyermekvédelemben való tevékenységem során látott helyzetek motiváltak abban, hogy elvégezzem a hivatalos mediátori képzést, így ma már az Igazságügyi Minisztérium regisztrált mediátora vagyok.
Honnan indultál és milyen élethelyzetben váltottál, léptél erre az útra? Gondolom az érettségikor még nem is igen létezett a társadalmi és kulturális mediátor szakma.
Alapvégzettségemnél fogva külkereskedő, marketing közgazdász vagyok, jól beszéltem angolul és németül, ami akkoriban nagy előny volt. Aztán egy befektetési banknál, majd egy nemzetközi reklámügynökségnél dolgoztam, érdekes, hogy ma visszatekintve, itt minden olyan területtel foglalkoztam, amit ma is csinálok. Amikor az első gyerekemmel várandós lettem, Londonba mehettem volna egy teljesen új területet tanulni, de egy kisbabával a hasamban nem vállalkoztam erre a kihívásra. Aztán megszületett a többi gyerekem, mellettük számtalan jó ügy, program, munka is megtalált, amelyek részint a mindennapokban lévő problémákra utaltak, és talán én is érzékeny voltam ezekre. Mindegyikhez azzal a tudatos, stratégia, szakmai szemlélettel közelítettem, amelyet a piacon tanultam. A szülői létnek köszönhetően a társadalmi kérdések elég széles spektrumával szembesültem az évek során, talán ez is lehet az oka, hogy a gyerekeim és a munkám mellett fontosnak tartom az általam vezetett két civil szervezet fontos társadalmi ügyeinek a képviseletét. Úgy tűnik, hogy az életemben a folyamatos képzés egyfajta függőség, jelenleg éppen a negyedik diplomámra készülök, a Debreceni Egyetem egészségügyi menedzser mesterszakán.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi teljesítményeidben?
A négy gyerekemre. Arra, hogy törekednek arra, hogy megtalálják azt a hivatást, amely örömet is jelent, amellyel tudnak majd boldogulni az életben. A legkisebb gyermekem még csak 10 éves, vele van még teendő bőven. Szállóigévé vált a „Minden fejben dől el.” mondásom, amin ma már jókat nevetünk, noha működik.
A munkámban a legbüszkébb a hospice-ban eltöltött közel 20 éves tevékenységre vagyok. Ha úgy vesszük, ez is egyfajta mediáció: az orvos-beteg és a beteg-hozzátartozók, beteg-társadalom közötti konfliktusmentes kommunikáció segítése. Méltóság mezeje címmel tíz éven át olyan társadalmi szemléletformáló programot dolgoztunk ki, amely gyermekek körében tudatosította az élet tiszteletét, a gondoskodásra nevelést, az életvégig tartó emberi méltóság iránti tiszteletet. Közel száz szakember vett részt önkéntesen a program módszertani kidolgozásában, amelynek a családokban tapasztalható transzferhatása hihetetlen eredményeket mutat. Ma egy akkreditált képzés formájában tudunk segíteni pedagógusoknak a veszteségélmény felismerésében és feldolgozásában. Ennek a munkának is köszönhető talán, hogy sikerült Debrecenben 20 ággyal elindítani egy fekvőbeteg részleget, de további terveink vannak; egy önálló Hospice házat szeretnénk, amely módszertani központként is segíthetne. Az életvégi emberi méltóság minden ember alanyi joga, a hospice segíti a betegnek és a hozzátartozóit az elkísérésben, abban, hogy nincs egyedül.
Életedben meghatározó város Debrecen. Szabó Magda írónő itt született, regényeiben a debreceni kötődés nagyon jelen van. Ismerted őt személyesen?
Igen, ismertem őt személyesen, amiért ma is nagyon hálás vagyok. Akkoriban nem is gondoltam volna, hogy mennyi gondolata, tanácsa adott útravalót a mindennapokhoz nekem személyesen is. Ahhoz, hogy szellemi örökségét bármilyen formában tovább vigyem, akkoriban bele se mertem gondolni, olyan tisztelet övezte. Egészen a haláláig kapcsolatban voltam vele, sokat beszélgettünk. Szabó Magda egész életében tanított, arra, hogy vegyük észre a szépet az életben. A Freskó című regénye megírása után hagyta abba a tanítói hivatást. Halála után, egyszerűen nagyon hiányzott és ezzel nem voltam egyedül.
Ez az évtervező naptár, amelyben az inspirációt Szabó Magda gondolatai adják ezek szerint a szellemi örökségének modern feldolgozása?
Igen, de nem ez volt az első projektem vele kapcsolatban. Egy olyan színdarabbal kezdődött a legtöbb nyelvre lefordított író életének feldolgozása, amit 2 évvel ezelőtt mutattunk be Magda, a Szabó címmel. Az előadás legfőbb forrását Szabó Magda naplói, levelezései és interjúi adták, szerettem volna őt, mint Embert, nőt, feleséget is bemutatni. A színdarab fogadtatásán látszódott, hogy milyen szeretet árad, mennyi sok fiatal is ismeri, szereti munkásságát, gondolatainak, üzeneteinek ereje van. Az interaktív naptárkönyv ötletét a PlanAll márka karolta fel, így a 2022 évi PlanAll Szabó Magda terveztőben 57 véleményformáló nő személyes élményén, gondolatán keresztül kap a felhasználó inspirációt a mindennapokhoz. A könyvben található QR kód további történetekhez vezet. Több van talán benne, mint amit keresünk.
Ezt is olvasd el!
