Szabó Magda az egyik legtehetségesebb, és legsikeresebb magyar szerző, akinek műveit külföldön is ismerik. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget, ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt.
Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például A Danaida vagy a Pilátus.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. 1987-es regénye, Az ajtó 1995-ben jelent meg először angolul, utána még egy fordítást is megért, sőt! A regény felkerült a New York Times 10-es listájára, ami elképesztően nagy elismerés. Kilencvenéves korában egy ország ünnepelte Szabó Magdát, aki néhány héttel születésnapja után otthonában aludt el örökre olvasás közben.
Tíz csodálatos idézetet hoztunk a könyveiből és műveiből, amit mindenképpen érdemes elolvasni.
Gyönyörű október van, és a születésnapom, megajándékozom magam a legnagyobbal, ami valakinek adható: megrögzítem hűtlen emlékezetemnek a romladékony, múlékony, keserves és édességes Pillanatot.
Miért van a szavaknak olyan feszítő erejük, mint a fizikai vágynak, miért van, hogy ha egy kislány valamikor azt olvasta, hogy "a borszínű tenger alszik", hiába látta azóta a vikingek zöld óceánját, hiába úszott a hajója a Tirrén-tengeren vagy a Finn-öbölben, azt érzi, belehal, ha nem látja meg, milyen az a borszínű tenger?
A szellem erős, és a test csak a szolgája, (...) az akarat és az érdeklődés lebírja a gyöngeséget.
Nem csak a holtaknak kell pihenés, az élőknek is.
Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is.
Aki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.
Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál.
Utazni gyönyörű, de élni csak az ember hazájában lehet igazán.
Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent.
Nem okos az egész világot kívánnia, nem okos és nem érdemes, mert a világ csak a másik ember lehet, a másik emberben.
