2004 óta foglalkozol harcművészetekkel, 2011-ben kezdtél el női önvédelmet oktatni. Volt valamilyen rossz élmény, személyes tapasztalat, ami erre inspirált?
Szerencsére nem volt semmilyen rossz élményem, persze voltak kisebb konfliktusok főleg fiatalabb koromban, de nem ért traumatikus esemény. Természetemnél fogva tudatos és előrelátó a személyiségem. Ebből ered, hogy szeretek mindenre felkészülni, ezért kezdtem el érdeklődni a harcművészetek iránt is. Mindig is sportoltam, de sokáig a csapatsportot részesítettem előnybe. Hosszú ideig röplabdáztam, 24 éves voltam mikor azt gondoltam, ideje valami mást is kipróbálni. Ekkor jött a harcművészeti vonal az életembe. Az fogott meg benne, hogy nagyon hasznos tudást ad és megnyugtatott az a tudat is, hogy ha bármi történik, tudok rá megfelelően reagálni. Aztán egyik dologból jött a másik, és 10 évvel ezelőtt elindítottam az első önvédelmi lánycsoportomat. Kezdetben az ismeretségi körömből próbáltam hozzá résztvevőket toborozni, de rengeteg sztereotípiával szembesültem. Sokan úgy gondolták, hogy a nők ilyesmire nem képesek, gyenge hozzá a fizikumuk és különben is minek verekednek. Ám ezek a vélemények csak még inkább inspiráltak engem, gondoltam, hogy na majd én bebizonyítom nektek, hogy nem így van.
Szerinted mindenkinek szüksége van arra, hogy meg tudja védeni magát?
Az életünknek része kell, hogy legyen az, hogy megtudjuk védeni magunkat. Az önvédelem viszont nem egyenlő a verekedéssel, a fizikai erőfölénnyel és ezt sokan elfelejtik. A harcművészeteket sosem használjuk másra csak védelemre, nem élünk vissza a megszerzett tudásunkkal. Ezért is dolgoztam ki a egy saját speciális módszert, melyekben konkrét szituációk segítségével tanuljuk meg a különböző technikákat. Nem kell megijedni, mert bárki meg tudja tanulni őket. Volt olyan tanítványom, aki még tesiből is fel volt mentve, mégis mentek neki a gyakorlatok, lelkesen járt az edzésekre és nagyon jól fejlődött. Szóval mozgásformának sem utolsó.
Azt írod magadról a honalpodon, hogy nemcsak fizikálisan, de mentálisan, pszichésen is felkészíted a hozzád fordulókat. Mit jelent ez pontosan?
Alapvetően a női önvédelmi edzéseken nem csak technikákat tanulunk, de sokat beszélgetünk is. Elsajátítjuk, hogyan lehet kommunikálni testbeszéddel vagy élő szóban egy problémás szituációban. A tréningek során kiderül, hogy mennyire van rendben az ember saját magával, mennyire szereti önmagát, ez azért fontos, mert ez az alapja mindennek. Mi az, amit megtehetnek velem és mi az, amit nem? Mennyire hallgatok a megérzéseimre? Felismerem-e a veszélyt, és ha igen, képes vagyok-e cselekedni? Muszáj ezeket a kérdéseket mindenkinek tisztáznia magában. Szerencsére, ahogy múlik az idő, az órák alkalmával látom, hogy a tanítványaim sokkal magabiztosabbak lesznek. Párhuzamosan fejlődik a technika tudásuk és az önbizalmuk. Ez a fejlődés pedig kihat az életük egyéb területeire is. Sokszor mesélik, hogy a munkahelyen egy tárgyaláson is megváltozik a stílusuk, határozottabbak lesznek jobban kiállnak magukért, de ugyanez igaz akár párkapcsolati téren is.
Többféle kurzusod is van, nők számára, gyerekeknek, személyi oktatás is. Melyik a legnépszerűbb?
Mindegyikre van igény van, de a gyerekfoglalkozásokra egyre többen jönnek mostanában, óvodások sőt már bölcsisek is vannak a csoportban. Amikor közösségbe kerül a gyerek, a szülőknek általában igénye lesz erre. Női vendégeim gyakran egy költözés, hosszabb utazás előtt keresnek fel, vagy ha például megváltozik a munkarendjük, éjszaka vagy hajnalban kell dolgozniuk és felmerül bennük, hogy veszélynek vannak kitéve.
https://www.youtube.com/watch?v=k0AvIk9e9u4&t=2s
Ha a női önvédelemről beszélünk, akkor rögtön mindenki rosszra gondol. Mi a tapasztalatod, mennyire igazak ezek a berögzülések? Van alapja annak, hogy főként bántalmazott nők akarják megvédeni magukat?
Vegyes a tapasztalatom ilyen szempontból. Sajnos vannak olyan tanítványaim is, akik bántalmazó kapcsolatban élnek vagy éltek hosszú ideig. Az, hogy hogyan kezelem őket, általában tőlük függ. A tanfolyamok elején mindenkitől egyenként megkérdezem, miért jött el hozzám. Az itt kapott válaszok alapján alakítom aztán a tanulási folyamatot. Aki traumatizált, az nem tud csoportban működni, velük egyéni edzéseken foglalkozom inkább. Borzasztó sok munka, energia és kitartás kell hozzá, hogy az érintettek változást érjenek el, fel tudják dolgozni a velük történteket. Én amennyire csak tudom segítem őket ebben a folyamatban a saját módszereimmel, de a sikerért nekik is tenniük kell. Nem könnyű, de mindent megérnek a pozitív visszajelzések, melyeket kapok, többeknek is sikerült már kilépnie a közös munkánk után a bántalmazó kapcsolatból.
A honlapodon úgy fogalmazol az önvédelem elsajátítását nem lehet elég korán elkezdeni, ezért oktatsz gyerekeket is. Hogyan is kell mindezt elképzelni?
A kicsiknek nem bonyolult, alapmozdulatokat, korosztályuknak megfelelő mozgássorokat oktatok. Melyeket akkor tudnak használni, ha például odaszorítják őket a társaik a falhoz. Megtanítom nekik, hogyan kell eltolni maguktól a másik gyereket, illetve ha nyúl felé valaki, hogyan kell eltolni a kezét, ha pedig átkarolják, hogyan kell kibújnia a fogásból. Kúszásokat, gurulásokat, eséseket, tehát mozgásfejlesztő gyakorlatokat is mutatok nekik. A konfliktuskezelést már pici korban meg kellene tanulnunk, számos probléma megelőzhető azzal, ha felismerem, mi nincs rendben és azt a megfelelő módon jelzem a másiknak.
Rengeteg előadást is tartasz a témában. Láttam legutóbb például Pál Feri táborában is jártál. Milyenek ilyenkor a visszajelzések? Mennyire érdekli a téma az embereket?
A nyári időszakban workshopokra szoktak hívni, év közben nagyobb cégek, multik keresnek meg. Ők inkább figyelemfelkeltő jelleggel teszik ezt, hogy a dolgozók lássák van ilyen is, érdemes ezt is megtanulnia a nőknek. Ilyenkor van egy elméleti oktatás, aztán csinálunk egy-két kézzelfogható szituációs gyakorlat is. Nagy szükség van arra, hogy felkeltsük a figyelmet, mert még mindig nincs benne a köztudatban, hogy érdemes ezt tanulni, nemcsak szóban, elméletben, de fizikailag is. Ez nem azt jelenti, hogy itthon annyira rossz lenne a helyzet. Önvédelem tekintetében is elsődleges szempont a megelőzés, a prevenció a legjobb védekezés. Vagyis fontos, hogy az üzenet minél többekhez eljusson.
Előfordult már, hogy olyan helyzetbe kerültél, melyben szükséged volt megvédened magad?
Én most már nagyon sok helyzetet elkerülök, ez is önvédelem, hogy az ember észreveszi és kilép a konfliktusból. Fiatalabb koromban persze voltak személyes tapasztalataim. Sajnos nem kell ahhoz éjszaka egyedül közlekedni, hogy atrocitás érjen valakit. Fényes nappal, forgalmas helyeken is bármi megtörténhet, kérdés az, hogy fel vagyunk-e rá készülve. Az önvédelemnek több rétege van, léteznek szóbeli technikák, érteni kell a testbeszédet, jól kell taktikáznod és aztán ott van még a fizikai önvédelem is, mely számomra a jéghegy csúcsát jelenti. Én például akkor váltam magabiztossá, ha amikor már tudtam, hogy minden szituációban képes leszek magam védelmezni.
Rengeteget teszel az ügy érdekében. A témával kapcsolatban megjelent már kirakós játékod, mesekönyved is. Vannak további terveid?
Igen, írtam egy mesekönyvet is a legkisebbeknek, melynek főhősét a saját kislányom inspirálta. Ebben 10 lehetséges konfliktushelyzetet mutatok be a hozzájuk tartozó megoldásokkal együtt. Most tervezem a folytatását. Igény van rá, de a Covid azért sok szempontból megtépázott minket, így még nem tudom pontosan, mikor tudjuk majd kiadni a következő mesekönyvet. Tervben van egy önvédelemmel kapcsolatos oktatójáték is, ami tulajdonképpen egy társasjátéknak is felfogható, de erről egyelőre nem mondhatok többet.
Még több érdekes interjú:
"Egy párkapcsolat sosincs kész"
R. Kövér Balázs, az angyali üzenetek tolmácsa
