Szeretek jókat főzni, családot, barátokat vendégül látni! Azt hiszem, ezt Anyukámtól tanultam, mert mindig nagyszerű, művelt, kedves társaság vett mindig körül! Anyu pedig mindig készült valami különlegességgel.
Szóval ez az énem keveredett megint elő ezen a húsvéton! Mint kiderült, 2018- tavaszán a sivatag színei tombolnak az asztali terítéskor is! Rajta, gondoltam, elő a rég nem látott asztalterítőkkel, a megfelelő színű szalvéta és gyertya pedig már nem olyan nagy varázslat!
Szóval karácsonykor a férjemtől kaptam 12 csipke szalvétakarikát ajándékba. Korábban el sem tudtam volna képzelni, mekkora örömöt jelent majd nekem, de teljesen feldobott! Valószínűleg korom haladtával jobban becsülöm az értékes kézimunkát - mint egyébként is minden kézimunkát!
Tehát húsvétra kitaláltam az ünnepi asztal színeit, és rájöttem, hogy örökségből van néhány szép, szecessziós tányérunk! Azonnal elővettem, és elmosogattam őket! Még soha nem terítettem velük, de most csodálatos volt! No, és akkor jött az ötlet: a csipke! Illett is a rokonok, barátok életkorához is! Igaz, közben rájöttem, ez nem kor kérdése!
Egy fantasztikus zalaegerszegi csipkeművész, Halasi Zsuzsanna húsvétra elkészítette nekem ezt a két díszcsíkot (csakúgy, mint karácsonykor a szalvétakarikákat!), amik végül az asztal remekei lettek! Két darab 130-asat horgolt, mert úgy is tudom használni, ha kevesebb barátnak terítek, és az asztalon keresztbe is fektethetem!
Tudom, lassan elmúlik a húsvét, de hamarosan jön az Anyák Napja és a pünkösd is, amikor újra összejön a család! Teríts Te is ilyen tavasziasan! Nemcsak a feltálalt fogások fontosak! A terítésben Te is, a szereteted is benne van! És adni olyan nagyon jó! Szép ünnepet!
