A korábbi évek gyakorlatához hűen a Design Hét Budapest ebben az évben is új megvilágításba helyezi a design fogalomkörét: idén különféle metszéspontok mentén szélesedik ki, mit is jelent napjainkban a design. Nem szükséges tudományos fejtegetésekbe bonyolódnunk, elég csak szétnéznünk magunk körül: üvegbeton, autonóm szalmaház, designtérkép-alkalmazás, bioékszerek, 3D nyomtatás. A design – akárcsak az élet – folyamatosan változik, állandó mozgásban van, határai egyre csak tágulnak. A design nemcsak formatervezés; olyan dinamikus organizmus, mely aktív párbeszédet folytat más művészetekkel.
A Design Hét tematikájához kapcsolódik a Luan by Lucia Divatház valamint hat kortárs képző-, illetve iparművész közös kiállítása, az „InspirArt”. Az inspiráció és a művészet bár alapfogalmaknak tűnhetnek, az itt látható kiállítás kapcsán mégis új jelentéssel bővülnek. A legtöbbször hosszas vitákat kiváltó kifejezések célja jelen esetben az, hogy aktívan összekapcsolják a különféle művészetek képviselőit. Zeneszerzők, szobrászok, grafikusok, táncosok, festők mind ugyanazon egyenlettel dolgoznak: inspirálódnak, ihletet gyűjtenek a körülöttük mozgó világból, majd művészi formába öntik érzéseiket, intuícióikat. Ez a fajta alkotói attitűd jellemzi a Luan by Lucia Divatházat is. S. Hegyi Lucia és csapata a képzőművészekhez hasonló módon álmodja meg ruhakölteményeit. Az „InspirArt” kiállítás résztvevőit – legyenek akár designerek, akár festőművészek - ugyanaz az erő hajtja: az alkotás szeretete.
A vászon különféle alakot ölthet: függhet képként a falon, vagy követheti az emberi test vonalát. A Luan by Lucia Divatház külön erre az alkalomra készült ruhadarabjai alkotta installáció műalkotássá lényegül át, s akárcsak a festett képek és üvegtárgyak, fontos üzenetet közvetít. A ruhák szabásvonalai a kompozíció szigorú rendjébe illeszkedve jelölik ki a néző pozícióját. A falon megjelenő jelkép feladata a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, hogy összekösse az egymás mellett álló emberalakokat. A Divatház installációjának ruhadarabjai láttán nem annyira a kollekció, mint inkább a kollektíva fogalma juthat eszünkbe. Mindegyikünk vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, meghallgassák és tartozhasson valahova. A közösségben mindezen vágyaink teljesülnek, részből egésszé válhatunk, ahogyan az installáció szimbóluma is a részek összeolvadása által válik kompletté és monumentálissá.
