Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban, további 140 ezer gyereket fenyeget a veszély, hogy bármikor elvehetik a szüleitől, többségüket a szegénység és annak következményei miatt. Az emberek többségének nagyon kevés információja van a gyermekvédelemről, az állami gondoskodásban élő gyerekekről, akik viszont nap mint nap találkoznak az őket érintő előítéletekkel. A helyzet drámai, amivel érdemes társadalmi és rendszerszinten is foglalkozni. A problémáról Szilvási Léna az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője és elismert gyermekvédelmi szakértő mesélt nekünk.
Kezdjük az elejénél. Hogyan kerül egy gyermek nevelőszülőhöz?
Minden esetben csak akkor kerülhet erre sor, ha a Gyámhivatal erről határozatot hoz. Ezt a döntést alapos vizsgálatok előzik meg. Szakemberek mérik fel, hogy a gyermek mennyire veszélyeztetett a saját családjában. Ha szükséges a kiemelés, akkor a Gyámhatóság azonnal értesíti a területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot, akik elkezdenek olyan helyet keresni, ahová a gyermeket el lehet helyezni. Ez ideális esetben a nevelőszülőt jelenti.
Mennyire hosszú ez a folyamat?
Ha a Gyámhatóság úgy látja, hogy a gyerek akkut veszélyben van, akkor gyorsan kell cselekedni. Ez azonnali kiemelést jelent. Ha épp nincs megfelelő nevelőszülő, akkor a gyerekek átmenetileg befogadó otthonba kerülnek.
Mivel szinte minden esetben sérült gyermekekről van szó, így gondolom nagyon fontos a nevelőszülők megfelelő felkészítése. Milyen képzésben részesülnek?
A kiválasztásuk egy összetett folyamat. A nevelőszülői hálózat szakemberei vizsgálják a nevelőszülőnek jelentkezők pszichológiai és egészségügyi alkalmasságát. Ezenfelül egy képzésen is részt kell venniük. Ha mindezeken jól teljesítettek, akkor kapják meg a működési engedélyüket.
Csak családok lehetnek nevelőszülők?
Nem. Alkalmasak lehetnek az egyedülállók is vagy az élettársi kapcsolatban élők. A legfontosabb, hogy meg legyen bennük a kellő elhívatottság, és persze legyen megfelelő lakhatásuk, és jövedelmük. Rendkívül fontos, hogy érett, rugalmas személyiségek legyenek. Lényeges, hogy a nevelőszülő családja, közvetlen környezete is támogassa őt ebben a döntésben.
Mindez korhoz is van kötve?
Az alsó korhatár 24 év, a felső pedig 50 év körüli az első gyermek befogadásakor.
Mennyire nehéz nevelőszülőket találni?
Mindig több nevelőszülőre lenne szükség, mint amennyi van. Ez alapvető probléma, mellyel minden hálózatnak és az államnak is feladata van.
Ha már az államot említette, ők mennyire segítőkészek a nevelőszülőkkel kapcsolatban?
Azt gondolom, hogy az állam törekszik arra, hogy fejlessze a nevelőszülői ellátást. A szakmai támogatást a nevelőszülőknek a nevelőszülői hálózat szakemberei biztosítják. Az állami támogatás meglehetősen szűkös, figyelembe véve azt, hogy ezek a gyerekek mind traumák sorozatát élik meg a bekerülés előtt, ezért jóval több emberi és szakmai támogatásra van szükségük, mint egy átlagos gyereknek.
Milyen összeggel járul hozzá az állam a nevelőszülők támogatásához?
Van egy 50 ezer forintos alapdíj, emellé gyerekenként 30 ezer forintot kapnak. Ez a fizetésük tulajdonképpen. Elég szerény összeg, mely a minimálbér összegéhez van igazítva. Ezenkívül minden gyerekre közel 50 ezer forintnyi ellátmányt kap a nevelőszülő, melyet a gyermek ellátására és fejlesztésére kell fordítani. A gyermekenkénti ellátmány összege, pedig 10 éve nem változott, hiába emelkednek közben az árak. Így valószínű, hogy a nevelőszülőknek egyre többet kell a zsebükbe nyúlni, vagy ha erre nincs mód, akkor szerényebb életkörülményekkel kell beérniük.
Kilátásban van valamilyen változás esetleg az alapdíjat illetően?
Egyelőre azt látjuk, hogy ez egy komoly költségvetési problémát jelent az államnak. Pont ezért is lenne fontos, hogy a média többet foglalkozzon a nevelőszülők helyzetével. Ideje végig gondolnunk azt is, hogy a mai árak mellett mégis hogyan lehet kigazdálkodni egy gyerek mindennapi igényeit havi ötvenezer forintból. Sajnos vannak családok, akik még ennél is kevesebből élnek, de úgy vélem ez az összeg mindenképpen valahol az alsó minimum határára esik.
Így valószínű, hogy a nevelőszülőknek főállásban kell dolgozniuk. Vagyis nem biztos, hogy marad elég idejük, energiájuk ahhoz, hogy megfelelően jelen legyenek egy kiemelt gyermek életében, aki sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint társaik.
A kiemelt gyerekek mindegyike érzelmileg sérült. Fontos számukra, hogy biztonságos családi környezetbe kerüljenek. Náluk például nem feltétlenül járható út az, ha a nevelőszülőkhöz kerülve, rögtön iskolába, óvodába mennek. Egy gyermeknek, akinek el kell hagynia az addigi családját és be kell illeszkednie egy újba először gyökeret kell eresztenie, össze kell szoknia a nevelőszülőkkel esetleg a többi gyermekkel. Ez viszont mindenféleképpen ellent mond annak, hogy egy nevelőszülőnek rendszeres munkája legyen. A nevelőszülők jelentős része ennek ellenére dolgozik. Egy –két gyermek esetében ez talán még járható út, de többnél már nem annyira.
A kiemelt gyermekeknél fennáll annak is a lehetősége, hogy visszakerüljenek az édes szüleikhez. Vagyis a nevelőszülőknek még ezt a kockázatot, bizonytalanságot is fel kell vállalniuk.
Sok bizonytalanságot kell elviselnie egy nevelőszülőnek. Ők úgy fogadnak be egy vagy több gyereket a családjukba, hogy tudják, a gyerekvédelmi törvény és a gyerek érdeke is azt szolgálná, hogy ha lehet, minél hamarabb visszakerüljön az eredeti családjához. Ha erre nincs lehetőség, akkor az örökbeadás a második legjobb opció. Az örökbeadás azonban csak 6 évesnél fiatalabb gyerekek esetén valódi opció. A gyerekek 80 százaléka a nevelő szülőnél marad.
Mi lehet a megoldás Ön szerint? Több segítséget kellene adni a bajba jutott családoknak? Azt lenne a jó elérni, ha nem kellene kiemelni a gyerekeket? Vagy sok estben ez elkerülhetetlen?
A probléma nagyon összetett. Hiszen borzasztóan nehéz helyzetben vannak, azok a családok is ahonnan a gyerekek kikerülnek. Nem csak anyagilag, de érzelmileg is. Többnyire ők is rossz családi körülmények között nevelkedtek, bizonytalan az anyagi helyzetük és a lakhatásuk. Borzasztóan fontos ezért felhívni az állam és a társadalom figyelmét minderre. A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek önmagukban erre nem elegek. Szembe kell nézni a szegénységgel, a munkanélküliséggel, a földrajzi egyenlőtlenségekkel és a kialakult lakás piaci helyzettel.
Már beszéltünk arról, hogy a kiemelt gyerekek mindegyike traumatizált. Milyen segítséget kapnak ennek kezeléséhez az őket befogadó szülők?
Igen, mind traumatizáltak és a legtöbbjük szociálisan is le van maradva. Amikor egy gyerek bekerül egy családba a legfontosabb, hogy az alapigényei ki legyenek elégítve. Ezek után a cél az, hogy kialakuljon az új szülök és a gyerekek között egy szeretetkapcsolat, aminek a bizalom az alapja. Nem lehet pontosan kiszámítani, hogy ezek mennyi időt vesznek igénybe az egyes gyerekeknél, de csak akkor lehet foglalkozni az átélt traumákkal, ha ezek a biztos alapok meg vannak. A folyamatban rengeteg múlik a nevelőszülőn. Nagy a felelősségük, ezért minden segítséget megkapnak a nevelőszülői hálózattól és a velük dolgozó pszichológusoktól, fejlesztő pedagógusoktól. Sokszor nekik van szükségük támogatásra ebben a bonyolult helyzetben. A gyerekeknek pedig a fejlesztő szakemberek tudnak a legtöbbet segíteni.
És segítő szakemberből van elegendő?
Nem, belőlük is jelentős hiány van, sajnos ezen a téren sincs túl jelentkezés. Alacsony a bérezésük, kevés a szakember, óriási a fluktuáció.
Ha valaki elolvassa ezt a beszélgetést és segíteni szeretne, az mit tehet?
Minél többet kell beszélni erről a témáról, ezért is kezdeményeztük ezt az október 7-i. összefogást. Célunk hogy, több helyen is felhívjuk a figyelmet a nevelőszülői hálózatok fontosságára, fenntartására. No és persze várjuk a leendő nevelőszülők jelentkezését és a szakmai segítőkét is. De fontos a társadalmi összefogás is, nemcsak nevelőszülőkre és szakemberekre van szüksége ezeknek a gyerekeknek, hanem olyan személyekre, akik adománnyal támogatják azt, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek sorsa jóra forduljon.
Ezt is olvasd el:
Mentális higiéniás tanácsadással segítik a gyermekvédelemben dolgozókat
