Sokszor már maga a diéta is szenvedés, és hatása is csak átmeneti. Ilyenkor elkedvetlenedünk, majd egy idő múlva újult erővel valami más módszert választunk, de az eredmény sajnos legtöbbször ugyanaz. A fogyókúra céljából diétázók 95%-a visszanyeri leadott kilóit, sőt 41%-uk még többet is. Ilyenkor „barátaink” megmondják nekünk, hogy nincs itt titok, csökkentsük a kalóriabevitelt, és mozogjunk sokat, belülről azonban tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű
Amikor a test nélkülöz, akkor raktározó üzemmódra kapcsol, és ha újra élelemhez jut, fénysebességgel töltődnek fel raktáraink, amelyekett kínkeservesen kiürítettünk. (Az elhízás valósággal népbetegség Magyarországon.) A megoldás csak az lehet, ha olyan diétát választunk, amely nem érezteti testünkkel a nélkülözést
Testünk számára az az étrend jó, amelyet a genetikai felépítése megkíván. Ez főként a makrotápanyagok arányában mutatkozik meg, illetve a vitaminok és ásványok ideális mennyiségében.
A makrotápanyagok diétánk alapvető elemei. Az évtizedek óta hangoztatott dietetikai mítosz, miszerint napi energiabevitelünk (kalóriánk) fele szénhidrátból, harmada zsírból, a maradék rész pedig fehérjéből kell, hogy származzon, elavultnak tűnik a legújabb ismeretek fényében. Az elhízással kapcsolatos gének vizsgálata során ugyanis bebizonyosodott, hogy nem mindenki ugyanúgy dolgozza fel ezeket a táplálékokat: egyesek arányaiban többet vagy kevesebbet igényelnek bizonyos tápanyagokból.
Az American Heart Association 2011-es kongresszusán egy kanadai tanulmány eredményeit ismertették. A vizsgálatban 138 nő vett részt, akiknek diétáját génvizsgálatuk eredményéhez igazították. Ennek köszönhetően a vizsgált csoport tagjai átlagosan 5 és fél kilót fogytak, a kontrollcsoport 1 kilójához képest. Emellett javultak vérzsírparamétereik és csípőkörfogat-értékeik is. A kutatást végző szakemberek hangsúlyozták: a súlyvesztés kulcsa az volt, hogy a géneknek megfelelő típusú kalóriát iktatták ki, vagyis a fehérje, szénhidrát, zsír megszorítása egyénre szabott volt.
Az indiai és kínai gyógyászat évezredek óta egyénre szabott diétát javasol, amelynek alapja az egyén testfelépítése, habitusa, energetikai alkata. A megfelelő tápanyagarány szükségességét a múlt században a nyugati orvoslás és dietetika egyes képviselői is magukévá tették. 1956-ban dr. Roger Williams, a Biochemical Individuality (Biokémiai egyediség) című könyvében kifejtette: nemcsak külső tulajdonságainkban, hanem anyagcserénkben is különbözőek vagyunk. Enzimműködéseink eltérései tekintetében pontos méréseket végzett, és már akkor megfogalmazta az egyénre szabott tápanyagbevitel fontosságát. Az ő elméletét több orvos és táplálkozási szakember felkarolta, melynek eredményeként többfajta egyénre szabott diétás rendszer is létrejött. Ilyenek az anyagcsere- (metabolic typing) és testtípus- (body typing) diéták.
A személyre szabottság nemcsak a fő tápanyagok, hanem a mikrotápanyagok (vitaminok, nyomelemek) szintjén is megvalósul. Léteznek ennek megfelelően összeállított étrend-kiegészítők, sőt ma már a testalkatot, anyagcserét is figyelembe veszik egyes multivitamin-készítmények összeállításánál.
Szerző: dr. Gulyás Tamás, a Vitaminsziget.com orvosszakértője
