A luxusmárka története egészen 1913-ig vezethető vissza, Mario Prada testvérével, Martinóval közösen ekkor nyitotta meg a ’Fratelli Prada’ névre keresztelt bőrdíszmű boltot, amelyben saját tervezései mellett például importált angol árukkal is kereskedtek.
Mario mindig is azt hangsúlyozta, hogy a nőknek semmi keresnivalója az üzlet közelében, így haláláig nem engedte női családtagjait a Prada közelébe – különösen ironikus, hogy miután Mario fiát egyáltalán nem érdekelte a divat, végül Luisa, az alapító lánya került a márka élére, közel húsz évig.
Luisa Prada és férje, Luigi Bianchi legkisebb lánya, Miuccia Prada, Maria Bianchi néven született 1949-ben, s az ikonikussá vált keresztnevet csak az 1980-as évek elején vette fel. Sokáig úgy tűnt, hogy Mariát nem érdekli a családi biznisz, hiszen pantomim művésznek tanult öt éven keresztül a milánói Teatro Piccolo iskolájában. Belépett az olasz kommunista pártba, és nagyon aktívan részt vett a ’70-es években dübörgő olasz nőjogi mozgalomban. Végül a Prada berkein belül eltöltött évei után 1978-ban vette át a márka irányítását, ekkor tájt találkozott Patrizio Bertelli üzletemberrel, aki később nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is a tervezőnő partnere lett.
Új utak
Ma már tudjuk, hogy Miuccia és Patrizio munkája óriási sikert aratott, hiszen a Prada ma is a világ egyik legmeghatározóbb és legstabilabb luxusmárkája. Azután, hogy 1978-ban Miuccia megörökölte a 450 ezer dolláros éves eladást hozó, bimbózó márkát, Patrizio Bertelli átvette a Prada üzleti részének irányítását, teret hagyva arra, hogy a tervezőnő kibontakozzon, így Miuccia fokozatosan újragondolta a kollekciót, beépítve saját kreativitását.
Az első új generációs Prada kollekció 1979-ben került ki a cégtől, a különleges, fekete katonai nejlont Mario Prada hajós ládák bevonatához használta, ám unokája már egész táskákat ebből készített el. Először úgy tűnt, hogy a tervezőnő első darabjai rögtön csődöt mondanak, miután a magas árak és a hirdetések hiánya miatt csak nagyon lassan indultak be az eladások, de idővel a kollekció nagyon komoly kereskedelmi siker lett.
Az elkövetkező években a pár tovább dolgozott a márka elterjesztésén világszerte, így szerződéseket kötöttek több nagy butikkal a márka táskáinak árusításáról, valamint 1983-ban megnyílt a második Prada butik a milánói bevásárlónegyed szívében. 1985-höz köthető Miuccia első igazán sikeresen tervezése, az azóta a Prada egyik védjegyévé vált kézitáska pillanatok alatt óriási szenzáció lett – az erős, praktikus, mégis elegáns táskák nők millióinak kedvencé váltak.
1987-ben Miuccia és Patrizio összeházasodott, és már házaspárként vágtak bele a márka következő nagy projektjébe – 1989-ben a tervezőnő megalkotta az első ready-to-wear kollekciót. A vékony övek és ejtett derekú ruhák Miuccia tervezéseinek egyik ismertetőjelévé váltak, és a divatvilág szépen lassan szerelembe esett a Prada letisztult vonalaival, drága anyagaival és visszafogott színvilágával.
Érdekesség, hogy Miuccia sosem használta tervezéseiben hangsúlyosan a márka logóját. A riválisokkal szemben a Prada sokkal inkább mindig arra próbálta terelni a figyelmet, hogy a táskáit és ruháit a magas minőség és a letisztult tervezés miatt vásárolják meg, ne a nyíltan mutogatható márkajel miatt.
Az aranykor
A Pradát eredetisége és intelligenciája gyorsan a világ egyik legbefolyásosabb divatházává tette, és a sikert sikerre halmozó luxusmárka a ’90-es években igazi státuszszimbólummá vált. A sok szempontból a munkásosztály öltözékére hajazó, strapabíró, mégis eleganciát és minőségét sugárzó ruhák és táskák a szakma és a vásárlók kedvencévé váltak, így Miuccia és Petrizio elkezdte tervezni a márka további terjeszkedését.
1992-ben elindult a tervezőnő beceneve után elnevezett, kifejezetten a fiatalabb vásárlókat és hírességeket célzó leányvállalat a Miu Miu, amely egyebek mellett 2011-ben azzal aratott nagy sikert, hogy elindította a „Női történetek” névre keresztelt sorozatát neves női filmrendezőkkel (pl. Zoe Cassavetes, Lucrecia Martel, Giada Colagrande, Massy Tadjedin) együttműködve. A néhány perces némafilmeket a velencei filmfesztiválon is bemutatták, és természetesen a márka kollekciói is szerepeltek benne.
A következő évekhez köthető a Prada férfi ready-to-wear kollekciójának elindítása is, a márka eladásai pedig tovább szárnyaltak – 1994-ben 210 millió dolláros bevétel jött be az eladásból. 1995-ben a CFDA , az amerikai divattervezők tanácsa az év tervezőjének választotta Miucciát, míg 1996-ban a Prada tovább folytatta a globális terjeszkedést, világszerte negyven üzletet és nyolc gyárat működtetve.
Szintén ehhez az időszakhoz kötődik egy alapvető irányváltás a Prada tervezéseiben, a szakma az egekig dicsérte a Miuccia által elindított „csúnya divatosságot”, mivel a kollekcióiban rendre feltűntek olyan alapdarabok, amelyekben önmagában semmi vonzó nem lett volna, ám a tervezőnő egy-egy ügyes csavarral mégis vonzóvá és szexivé tudta tenni őket.
A következő évek a felvásárlásokról és bonyolult üzleti manőverekről szóltak a Prada életében, ekkor fektették le a parfüm, a napszemüveg, valamint a cipő üzletágak alapjait is, illetve a vállalat időlegesen társtulajdonos lett a Fendiben is.
Nehéz idők
A felvásárlások miatt komoly adósságokba kerülő vállalat számára nagyon nehezen indult az új évezred, a néhány évvel ezelőtt felvásárolt cégek többségét eladták – különösen fájó veszteség volt a Fendiben szerzett részesedés likvidálása, miután a francia LMVH csak 295 millió dollárt fizetett a több mint 850 milliós deficittel küzdő Pradának. Szintén kudarcot mondott a cég első tőzsdei próbálkozása a milánói parketten.
Ehhez az időszakhoz kötődik a márka első komolyabb botránya is: a 2008 szeptemberében tartott tavaszi/nyári kollekcióit felvonultató milánói divatbemutatón botladoztak a modellek, miután olyannyira lehetetlenül magas tűsarkú cipőket adtak rájuk, hogy többen végül mezítláb fejezték be a kifutón tett kört. Miuccia erről a bemutatóról később azt mondta, hogy nem a sarokmagassággal volt a gond, hanem azzal, hogy a cipőkhöz tartozó selyemzoknikban ide-oda csúszkáltak a modellek lábai. A cipőkollekció végül sosem került a boltokba.
A divatvilág egyik legdurvább, luxusmárkát először érintő pere 2009/2010-ben indult, miután Rina Bovrisse, a Prada Japan egyik menedzsere szexuális zaklatás, nők elleni diszkrimináció és munkahelyi jogsértések miatt hivatalosan is bíróságra citálta a Pradát március 19-én (a felek előtte megpróbáltak peren kívül megegyezni).
A vádirat szerint azután, hogy a vállalat japán részlegének vezérigazgatója, Davide Sesia körbejárta az országban található 40 Prada boltot, azzal fordult Bovrisse-hez, hogy tizenöt boltvezetőnek és helyetteseiknek „el kell tűnnie”mert rondák és kövérek. Ezt követően nem sokkal a HR-részleg az említett dolgozók közül többet lefokozott, vagy elbocsátott, illetve egy meg nem nevezett női munkavállaló arról is beszámolt, hogy a főnöke minősíthetetlen stílusban sértegette és egy telefont vágott hozzá. Végül magát Bovrisse-t is elküldték a cégtől, erősen megkérdőjelezhető körülmények között.
A Prada 2012 októberében végül megnyerte az ügyet, Bovrisse ezt követően az ENSZ emberi jogi részlegéhez fordult, akik igazat adtak neki, majd hivatalosan is felszólították a japán kormányt arra, hogy vezessen be új, lényegesen szigorúbb törvényeket a munkavállalók védelmére, valamint büntesse a nők elleni munkahelyi zaklatást.
Ezt a botrány egy újabb követte, 2014-ben adóelkerüléssel is megvádolták a céget, ez az ügy végül 2016-ban zárult le, mikor Miuccia és Patrizio összesen 571 millió dollárnak megfelelő összeget fizetett ki az olasz hatóságoknak.
Új fejezet
Még egy botrányra volt szükség ahhoz, hogy a Prada háza táján végre észbe kapjanak. 2018 decemberében a vállalatnak azért kellett elnézést kérnie, mert különös, az afroamerikaiakat kifigurázó bábuk tűntek fel a New York-i bolt kirakatában, ezután a vállalat ígéretet tett arra, hogy nagy figyelmet fordít a munkahelyi diverzitás biztosítására, valamint több, kifejezetten hátrányos helyzetű, de tehetséges diákokat támogató ösztöndíjat is létrehoztak. 2019-ben hivatalosan is bejelentették, hogy a Prada nem használ több szőrmét, és az évek óta tartó bevételkiesés után közel 18 százalékos növekedéssel tudta zárni az olasz luxusmárka az évet.
Mindezek ellenére Miuccia Prada továbbra is egy korszakos tervezőzseni, és ez a legutóbbi, a női emancipációt és a feminizmust ünneplő, 2020-as őszi/téli brutálisan erősre sikerült kollekciót felvonultató Prada bemutatón is meglátszott – elképesztően gyönyörű, de ugyanakkor a mindennapok dolgozó női által is hordható darabok tűntek fel a kifutón.
DIVATTÖRTÉNETI SOROZATUNK ELŐZŐ RÉSZEI ITT OLVASHATÓK:
