A különféle színekhez más-más emlékek, hagyományok kapcsolódnak, így a fiziológiai tulajdonságaikon kívül ezzel is óhatatlanul befolyásolják a közreműködésükkel létrehozott látványt.
Kisajátított színek
Vannak koloritok, amelyeket egy-egy kor vagy funkció szinte kisajátított magának, emiatt óvatosabban bánunk velük, odafigyelünk, mikor használjuk őket. Ilyen például a kórházak vagy iskolák folyosóiról jól ismert kissé hideg, de praktikus árnyalata a zöldnek - amit az esetleges kellemetlen élmények miatt száműztek az enteriőrtervezés világából -, vagy a kukásautó és -mellény vibráló narancssárgája.
Nem kell bizonygatni, hogy a finomságok a színeknél is épp olyan fontosak, mint bármilyen tárgy részletmegoldásai.
Erőteljesebb színskála
Az évek óta kitartó szolid, mélybarna, bézs, esetleg szürkés árnyalatok mellett a változatosságot a hozzájuk párosítható erőteljesebb színskála biztosítja, ami időszakról időszakra megújul. A zöldnek, a narancsnak és a pinkes pirosnak néhány fajtája tartósan szerepel a lehetőségek között. A lila padlizsános árnyalata is trendinek számít.
A zöldnek frissességgel megáldott két típusa, a nem túl sötét olív- és banánárnyalatai talán a legkeresettebbek. Sok előnyük van. Elég érdekesek és karakteresek, van bennük melegség, emellett kellően nyugalmasak és élettelteliek egyszerre.
A barna színekhez viszonylag könnyű társítani, bár a többi kolorithoz vagy más zöld árnyalathoz kapcsolásuk azért némi odafigyelést igényel, de ez a kis hátrány megéri a fáradságot.
A narancs változatai
A tompa, terrakotta színek mellett újabban a vitalizáló, aktivizáló élénkebbek kerültek előtérbe. Erőteljes melegségük nagy vonzerő, dominál leginkább.
A legintenzívebb divatos szín a vörös. Aktuális árnyalata nem mély, inkább paprika- vagy korallpirosnak nevezhető, tiszta és határozott karaktere van. Élénkségéből fakadóan mértékkel kell vele bánni, ha csak felüdíteni szándékozzuk vele a környezetünket. Ám, ha egy kis bizsergés, és figyelemfelkeltés a cél, akkor persze minél többet belőle!
