Nagy Ervin és Borbély Alexandra állandó forrásban, izzásban élnek, és bár Ervin olykor vágyna egy kis nyugalomra, ilyenkor kedvese azt válaszolja: „Akkor élj egy hallal!”
Meglepő dogokat meséltek az Életünk története című műsorban, például azt, hogy furcsa módon, a színészetükben nem jól hatnak egymásra. Bár mindketten meg akarnak felelni a másiknak és tetszeni is akarnak egymásnak, úgy érzik, rosszabbul játszanak, ha a másik jelen van, és a kritikát se nagyon bírják. Amikor Alexandra először mondott valami negatívat Ervinnek, a színész egyszerűen mondat közben faképnél hagyta a lányt. De folyamatosan tanulják egymást. "Nekünk jót tesz az idő. Minél több időt töltünk együtt, annál jobban értjük ezt az ezer fokon való sistergést, ami köztünk van. Beleőszülünk egymásba, de ez nem baj" - mondta Alexandra.
Ez az izzás pedig nagyon érzékelhető, még négy év után. Nem is tagadták, hogy a szexus igen erős közöttük.
„Meglehetősen testi lények vagyunk, ösztönlények. Leginkább két vadállatra hasonlítunk. Nem egy könyvtárban jöttünk össze, szóval igen, ez nagyon erős nálunk. És egyébként a konfliktusok elsimítását is nagyban szolgálja, ha ez a vonzalom létezik két ember között” – vallotta meg Ervin.
A megcsalás egyiküknek se fér bele, azonnal szakítanának. Érzik egymás határait és ahogy Ervin fogalmazott: „azonnal vendetta van, nincs átmenet!”
Alexandra már jobban vágyik gyerekre, sőt gyerekekre, mint egy újabb főszerepre. De először házasságot szeretnének, amit idén a járvány miatt kellett lemondaniuk.
A jelenleg 34 és 44 éves párt először 25 évvel idősebben mutatták meg egymásnak. Ervin anyukáját látta magában, Szandra az apukáját, de mindkettőjüknek nagyon tetszett a másik.
Alexandra úgy gondolja, hogy közöttük 25 év múlva is ugyanígy fog izzani a levegő.
Addigra talán azt is megtanulja, hogyan mutassa ki a szeretetét, mert ebben párja sokkal jobb. Szandra felvidéki szülőfalujában ez nem szokás, arrafelé az emberek szégyellik kimutatni, mit éreznek. De Ervin ebben is utat mutat szerelmének, aki most még csak haladgat ezen az úton.
A következő lépésben már 79 és 89 éves önmagukat nézegették a tükörben. Arra a kérdésre, hogy együtt lesznek-e még ekkor Ervin azt felelte:
"Ha a következő 2-3 évet kibírjuk együtt, akkor igen. Lesz még itt csitt-csatt, dirr-durr, de utána már rendben leszünk. Persze állandóan szívni fogjuk egymás vérét, de ez tart majd minket fiatalon."
Éltük utolsó éveit egy vidéki házban képzeli el Ervin, és reméli, hogy addig sikerül olyan értékeket elültetni, gyerekiben és unokáiban, hogy nem fogják őket otthonba rakni, hanem szeretnek majd velük lenni.
Ervin egyet nem szeretne, kórházban meghalni és nem is akar túlságosan sokáig élni, csak addig, amíg magát egyedül képes egy fürdőszobában ellátni...
Alexandra úgy összegezte az átváltozásukat, hogy ő megnyugodott, mert ezek az arcok egy szép életről mesélnek. "Mindent elképzeltem most, ami még történni fog velünk, az a sok minden, ami nem lesz könnyű valószínűleg. De ez mind ott van ezen az arcon és ez nekem nagyon tetszik."
Ervin pedig így látta:
"Az egymásban való megnyugváshoz biztosan segített ez a játék. Hogy tudjuk, rögös az út, de végeredményben azért mégis csak nagyon úgy néz ki, hogy mi egymásnak lettünk teremtve."
