Pedig talán jó lenne újra kinyitni a kötelező olvasmányaink listáját, és szemezgetni belőlük a hosszú, esős őszi estékre. Mert higgyék el, igenis vannak köztük nagyon jó és szórakoztató művek! Lássunk tíz kötelező olvasmányt - amelyek immáron azért kötelezőek, mert nagyon jók!
Gabriel García Márquez: Száz év magány. A negyedikes gimnazistáknak talán nincs rá idejük, hogy elolvassák, pedig az érettségi előtti idegeskedős, stresszelős időszakban kifejezetten jót tenne Márquez könyve a lelküknek. A történet színhelye Macondó, a mesebeli városka az őserdő mélyén, ahol egy család életét követhetjük nyomon, amelynek tagjai folyamatosan küzdenek a magány és a sivár élet ellen, ki-ki a maga fegyverével.
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés. Egy klasszikus, amit sokan azért utasítanak el, mert túl komolynak hangzik a címe. A téma - nem titok: a bűn és a büntetés - valóban az, de nem árt néha elgondolkodnunk azon, milyen következményeket vonnak maguk után tetteink, legyen szó akár egy gyilkosságról, akár kisebb baklövésekről.
Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom. Egy kevéssé ismert szerző remekműve ez a dráma, amelyben egy orvos elveszíti szabadságát, hivatását és a most megszerzett szerelmét egy illegális abortusz miatt. A kétségbeesés és a válság műve ez, amely a szerző utolsó alkotása. Sarkadi Imre 1961-ben öngyilkosságot követett el.
Gogol: A revizor. Éles irónia, szinte bántó nevetségesség uralkodik ezen a drámán, amely Gogol korának orosz közéletét figurázza ki. A mai olvasónak nemcsak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is: a revizort váró, és egy egyszerű vándort ellenőrnek néző városka mi mindent tud - és tudna még ma is - elkövetni annak érdekében, hogy ne kerüljön bajba...
Stendhal: Vörös és fekete. Egy újabb olyan könyv, amelyet mindenki ismer, de nem biztos, hogy olvasott is. Pedig érdemes lenne. Hiszen nem más ez, mint egy törekvő, vagy ha úgy tetszik, törtető fiatalembernek a története, aki miközben karrierjét építgeti, több szenvedélyes szerelembe is belebonyolódik, mígnem tragédia lesz a vége...
SZF
