Sőt, talán mindegyiknél előbbre való, hiszen beengedjük az otthonunkba, látja az értékeinket, személyes tárgyainkat, amiket esetleg még a barátaink, vagy rokonaink sem láthatnak. Szinte majdnem a legfőbb bizalmi állás.
A modern, karrierista nő (vagy férfi) nem takarít. Ha kedve lenne is hozzá, se ideje, se energiája nincs rá. Pláne ha nagytakarításról van szó, amit jó-esetben negyedévente vagy nagyobb ünnepekkor végez az ember. Vagy legalábbis kellene. Ekkor jön képbe a házvezetőnő, bejárónő vagy takarítónő. Érdemes azonban már az elején tisztázni a kifejezések értelmét, ugyanis nem szinonimákról van szó. A házvezetőnő az, aki egy héten többször is megfordul az otthonunkban, s a takarításon kívül vasal, bevásárol, s minden egyéb feladatot elvégez, amit kijelölünk neki. A bejárónő szolgáltatásai kifejezetten a nagytakarításra vonatkoznak, tehát velünk együtt mossa az ablakokat, szekrényeket, ajtókat. A takarítónő pedig általában hetente teremt rendet és tisztaságot a házunkban.
Sokszor hallom az ismerőseimtől, hogy "adják-veszik" a takarítónőket egymás közt, s egészen addig nem is tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, míg egy nap engem is háztartási alkalmazottnak néztek, és munkát ajánlottak. Mindez a karácsony előtti hajrában történt, amikor a házunk bejáratát pucoltam, és az utcáról egyszer-csak megszólított egy jól szituált, üzletember kinézetű férfi. "Elnézést, vállal máshol is takarítást?" - kérdezte. Először azt hittem viccel, vagy csak rosszul hallottam. Miután leesett, hogy tényleg komolyan gondolja, nemet válaszoltam, erre visszakérdezett, hogy: "De-hát jól fizetnék érte, akkor sem?" Erre azonban már becsuktam az ajtót, mert végeztem a bejárati ajtó lemosásával. Az nem zavart, hogy takarítónőnek nézett, hiszen az is szakma, és elég jól fizet. Az órabér 1000-1500 Ft között van, egy nap kb. 5-6-7 órát dolgoznak egy lakás rendbetételén a méretétől függően, és ha egy héten akár négy-öt napon át mindig más helyre tudnak menni, az már rendes kereset. Az lepett meg inkább, hogy az eszébe sem jutott,- talán én ott lakom, és a saját házam táját tisztogatom. Ennyire elszoktunk a házimunkától? Vagy ez még egy telítetlen munkapiac?
Eszembe jutott, hogy a barátnőim miket meséltek a háztartási alkalmazottaikkal kapcsolatos tapasztalataikról. Volt, akinek a fiatal egyetemisták, másoknak az erdélyi magyarok munkamódszere felelt meg, de abban mindannyian egyetértettek, hogy rendkívül fontos a "jó hírnév" ebben a szakmában. Ez pedig ajánlásokkal szerezhető meg. Sokan választják ezt a foglalkozást azok közül, akik nem találnak munkát. Azt hiszik, hogy ez viszonylag könnyű munka. Pedig nem így van. Fizikai megterheléssel jár, valamint mindig alkalmazkodni kell az eltérő igényekhez a takarításra vonatkozólag. Ez utóbbi határozza meg a sikeresség kulcsát, mivel általában az elbocsátások többsége ezen múlik.
Aki ezek után mégis pályamódosításra szánná el magát, az gyakoroljon otthon a család nagy örömére, akik majd tovább újságolják ismerőseiknek, kollégáiknak, hogy milyen ügyesen takarít, és ezzel már meg is lesz az ajánlás. Ne feledjük, háztartási alkalmazottat mindig keres valaki.