A matematikai módszer: számoljuk ki a saját órabérünket, majd vessük össze a leendő alkalmazott igényeivel. Ha a miénk legalább egy kicsit nagyobb, már megéri. Az eljárás sajnos nem egzakt, mert nem Svájcban élünk, ahol a háztartási munka is béresítve van - sőt, munkaviszonynak számít, - de valamilyen összehasonlítási alapot mégis kapunk. Ma a bejárónők órabére durván ezer forint körül van, inkább felette. Következésképpen csak nagyon absztrakt képünk lehet arról, hogy mennyit ér a mi időnk, ha takarítunk vagy ha takaríttatunk.

A másik, a konkrét módszer bejárónő keresésére a sírás-rívás baráti körben. Lehet ugyan hirdetéseket böngészni, de bizonytalan, megbízhatatlan. Annál is inkább, mert nálunk nem alakult ki, pontosabban a múlt ködébe veszett a referencia rendszere. Ez azt jelentette, hogy a nagyságos asszony ajánlást kért és kapott a korábbi munkahelyről vagy munkahelyekről.

Ezt pótolja manapság az ismeretségi kör. Hátránya a módszernek, hogy a legjobbak természetesen foglaltak, tele a naptárjuk. A másik probléma - magamról tudom -, hogy nem mindig válik be a jótékony gesztus, miszerint "odaadom a bejárónőmet", és a végén engem hagy cserben, mert az új hely jobban fizet, kényelmesebb, egyedül dolgozhat, stb. Különös módon nem könnyíti meg a helyzetet a munkanélküliség.

A praxisomban kétszer is előfordult, hogy munkanélküli bejárónő, illetve férfi volt - mert ez sem ritkaság, e téren már működik az emancipáció -, azért vesztettem el őket, mert állást kaptak. Népgazdasági szempontból ez persze örvendetes, nekem nem volt az. Van még egy árnyékosabb módszer takarítónő fellelésére. Be kell jutni a körbe. Abba a körbe, ahol romániai, erdélyi magyarokat foglalkoztatnak, természetesen feketén vagy minimum szürkén és - ó kizsákmányolás! - néha olcsóbban, mint a hazai kollégákat. Egész családok, baráti, falusi közösségek "álltak már rá" a magyarországi munkára. Bizonyos területeken szervezetten zajlik a dolog, következésképpen már egyáltalán nem olcsóbban, mert az alkalmazottak is tájékozódnak.

Összefoglalva: a címet módosítom, bejárónőt nem annyira választ, mint inkább szerez az ember, és többnyire szerencsével.