Nőket zaklat egy antiszociális gólya a Balaton-parton - hallom a rádióban a hírt, miközben épp ebédhez készülődünk. Nem, ne nevessenek, ez komoly!A zaklatót Hannának hívják, és Ausztriából került hozzánk meglehetősen legyengült állapotban. Egy madármenhelyen meggyógyították, majd tavasszal útjára bocsátották, hogy visszatérhessen fészkelő helyére.

Ő azonban beköltözött egy műfészekbe, gólyatársait sem tűri meg maga mellett, viszont lépten-nyomon molesztálja az embereket, kaját kunyerálva. Egész eddigi pályafutása során ugyanis megszokta, hogy az ember ad neki enni. Ha nem kap, akkor még csípni is hajlandó. És most figyeljenek: Hannát már fel is jelentették a helyi kapitányságon a sértettek, zaklatás címén...

A nevetésen túl mélyen elgondolkodtató a történet. Az ember és természet furcsa, meghasonlott kapcsolatának emblematikus figurája Hanna. Engem pedig valahol mélyen dühítenek a hallottak. Mi jelentjük fel az állatokat? Mi a csoda történik velünk?

Az ókori civilizációk még mély tisztelettel adóztak a természetnek, a természeti értékeknek. Ennek kifejezésére, szinte benépesítették istenekkel, istennőkkel.

Poszeidon a tenger haragvó istene, aki kénye-kedve szerint megmentheti, és meg is ölheti a rajta hányódót. Érzékletesen szimbolizálják attribútumai a kiszámíthatatlan és hatalmas erőt, ami benne rejlik. Az elmúlt időszak cunami-pusztítása, hurrikánjai jelzik, hogy Poszeidón egyre dühösebb.

Déméter,a gabona ősi istennője a görögöknél, akinek tiszteletére egyhetes ünnepségeket tartottak. (hasonlatos nálunk a kenyér ünnepe). Nem lehet véletlen: a búza és a kenyér, mint az egyik legszentebb ételünk, létezésünk misztikus eledele, emberi mannája valóban megérdemel ennyi tiszteletet. Ezért fontos a kenyérszentelés, ezért vannak tiltások a kenyér elejtésére, eldobására vonatkozóan. Persze nem arra a kenyérre gondolok, amiben E 471, E322, antioxidáns és egyéb adalékanyagok vannak.

Alázat és tisztelet.

Albert Schweitzer Nobel-díjas orvos, teológus és orgonista, aki 30 évesen kezdte el orvosi tanulmányait, hogy aztán szinte egész életét az afrikai bennszülöttek gyógyításának szentelje, nagyon érzékletesen foglalja össze, mit is jelent az élet tisztelete és szeretete.

Az ember egyik legfontosabb feladata, hogy mindenfajta életnek tisztelettel adózzék, és rossznak tartsa bármilyen élet megsemmisítését vagy veszélyeztetését. Mi azonban kénytelenek vagyunk más életek rovására élni, pusztítani, vagy életeket veszélyeztetni. Ehhez pedig- Schweitzer szerint -  csak a legvégső esetben szabadna folyamodnunk.

Meg kellene szabadulni elbizakodottságunktól, attól a nagyképű gondolattól, hogy mi olyan kulturáltak vagyunk

Helyette azonban mit csinálunk?

Átalakítjuk a Föld felszínét, lebetonozunk, ráépítünk, kiirtunk és feltöltünk, ezzel pedig drasztikus klímaváltozást idézünk elő.

Eljuttattuk bolygónkat a földtörténet hatodik nagy kihalási korszakába. A múlt században valószínűleg több mint kétszázötvenezer faj halt ki; ebben az évszázadban ezt beszorozhatjuk akár 20-szal is.

Szén -dioxid tonnákat nyomnak az erőművek és finomítók a levegőbe, de hasonlóan nagy tragédiákat okoz az erdők kivágása.

Állandóan figyelmeztet minket a természet: árvizek, hurrikánok és egyéb természeti katasztrófák, drasztikus időjárás változások formájában. Nézzük a tv-t és szörnyülködünk, hisz a média látványosan tálalja a történteket, megfelelően szítja a pánikot, csak épp a miértekre nem keresi a választ.

Mi pedig, miközben bekanalazzuk az utolsó pár falatot, elégedetten dőlünk hátra: De jó, hogy ez nem velem történt meg. Pedig folyamatosan velünk történik.

40 fok meleg van, süt az aszfalt, a levegőben szinte vágni lehet a kipufogógázt. Vasárnap özönvízszerű eső zúdult a városra. Itt rostokolunk a másféléves gyerekkel, hogy mikor merjünk kimenni a levegőre. Mikor nem kap ő szmog mérgezést, és mikor nem jön rám egy fullasztó allergiás roham? Mikor nem perzseli fel a napsütés a bőrt, és szórja szét a rákot, a daganatot rajta?

Csernobil idején nem engedett ki bennünket apánk a vizes fűbe játszani, és az akkor cseperedő testvérem nem ehetett semmilyen friss zöldséget. A családomban mindenki pajzsmirigy problémákkal küszködik 1986-óta. Ez kire tartozik?

Az vagy, amit megeszel- tartja a mondás. Én még kiegészíteném azzal, hogy: és amit megiszol (Miskolcon ezt már mélyen bevésődött a fejekbe), és amit beszívsz. Káros vegyi anyagok halmozódnak fel a vizekben, a talajban és a levegőben. És nem a Hanna-féléknek köszönhetően.

Ezzel együtt elkerülhetetlenül a szervezetünkben is, és ezek áldásos hatását utódaink testébe is átörökítjük. A mérgek táptalaján pedig felüti fejét a rák, ami pedig önönmagunkat emészti fel. Talán még az én generációm vérében is ott folyik a DDT, amit csak a 60-as években tiltottak be. Addig viszont lepermeteztek vele mindent, és ezzel a vadászsólymot végleg kiirtották hazánkban.

A tüdőnk is állandó veszélynek van kitéve, s a levegőszennyezettség miatt újabb és újabb civilizációs betegségek ütik fel fejüket allergiás és asztmás rohamok formájában. A magukat fejlett, iparosodott országoknak kikiáltók lakosságának körében minden évben 7-10%-kal nő számuk. Nem kell sok idő, és már csak maszkban mehetünk ki gyereket sétáltatni.

De ilyen civilizációs betegség a tejcukor vagy a lisztérzékenység is, ami már egészen pici babáknál is felütheti a fejét, és akár életreszóló diétára kényszerítheti őket. Mondják a szakemberek, hogy látványosan megnőtt a különféle allergiás vagy atópiás jellegű tünetek száma a csecsemők körében.

Meditálunk és diétázunk, méregtelenítünk és jógázunk. Felkeressük a test és lélek gyógyítóit, hogy jó pénzért kitakarítsák belőlünk azt a mocskot, amit hasonszőrű fajtársainkkal együtt pumpáltunk a sejtjeinkbe és az agyunkba.

K.V.