Kedves Életforma.hu és Olvasói!
Nem fogják elhinni, mi történt a családban! A férjem húga és a családja átjöttek vasárnap ebédelni, és egy olyan story-t meséltek, amitől perceken keresztül gurultunk a nevetéstől.
A sógornőm kisebbik lánya 5 éves, imád oviba járni. Népszerű kislány - annak ellenére is, hogy olykor verekszik a fiúkkal. Egy igazi "kinder amazon". Számtalan családi anekdota hősnője, de a mostani esettel minden eddigi csínyét überelte.
Az egyik délelőtti foglalkozáson megkérték a gyerekeket, hogy rajzolják le a családjukat, vagy a család valamelyik tagját. Mindnyájan tudjuk, hogy ilyenkor milyen komoly, szinte az absztrakt határát súroló műalkotások látnak napvilágot. Gondolom szebbnél-szebb, szívecskékbe foglalt családi portrék születtek - kivéve egyet.
A mi kis unokahúgunk ugyanis rendhagyó családi életképet örökített meg.
A címe: Apu kipisil az ablakon. A rendkívül letisztult, egyszerű kockaház (ez eddig fedi is a valóságot, mivel a család panelben lakik) egyik ablakában pálcika ember áll, és az általában napocska színként számon tartott sárga itt könnyed, ívelt vízsugár formájában jelenik meg.
Mondanom se kell, hogy a sógornőm férje tisztában van az angol WC nyújtotta előnyökkel, így fogalmunk sincs, hogy a gyerek honnan vehette ezt az ötletet. A rokonság körében újabb "fergeteges L.-ke történetként" elkönyvelt eset azonban az apukából mélységes megdöbbenést váltott ki, amikor délután elment a gyerekért az oviba, és a kezébe nyomták a rajzot.
Ráadásul az óvónénik 25-30 közötti, fiatal nők, akik pedagógusi karrierjük kezdetén még nincsenek egészen tisztában a gyermeki fantázia határtalanságával - legalábbis gyanakvással vegyes méregető tekintetük állítólag erről árulkodott. A sógornőm párja, szegény, a lesújtó pillantások kerülése végett így egy darabig kénytelen kerülni az intézményt.
Azzal próbál vigasztalódni, hogy "Ha képzőművész nem is lesz a gyerekből, költőnek még elmehet".
Egy olvasó
(Lz)
