Nevezzük a gyermeket most Angyalkának, aki hol elsős, hol éppen nyolcadikos vagy bármilyen életkorú, de talán éppen így éli meg az adventi készülődés minden fontos mozzanatát.
Angyalkánk hétfőn még nagy izgalommal az adventi játszóházban készítette a család minden tagjának a karácsonyi meglepetéseket. A legtovább a nagyinak szánt narancslámpa kifaragása tartott, de talán ez is lett a legszebb. Apának hópelyhes hűtőmágnes jutott, anyának csillagos gyertyatartó az ünnepi asztalra, öcsinek pedig egy bagoly formájú ceruzatartó wécépapír-gurigából. Remélhetően a sok színes papír majd titkosan elrejti, hogy miből is született meg. Még készült egy mintadarab a fenyőfás üdvözlőkártyából, hogy otthon emlékeztessen majd a műveleti sorrendre, ha esetleg az ajándékokhoz kellene még pár darab. No meg Zsé meglepetés-csomagjába is került egy zoknikabala, amit osztály-karácsonyozáskor fog megkapni.
Közben eszébe jutott az elsős kislány, akit életében talán csak egyszer látott, mert betegsége miatt alig jár suliba. A tanító néni szerint hamarosan kórházba kell mennie egy újabb műtétre, ami nagyon sokba kerül. Emlékezett arra is, hogy mennyire egyedül érezte magát, amikor mandulaműtétje volt a nyáron. Igaz, hogy anya ahányszor csak lehetett mellette volt, de a szíve majd meg szakadt, amikor este nem bújhatott hozzá.
Másnap a büfé helyett a gyűjtésbe vitte a pénzét... és rajta kívül még nagyon sokan.
A hetedikes Angyalkánk rendet rakott a szekrényében. Persze nem anya kedvéért, hanem a kinőtt, megunt cuccait válogatta ki, zsákolta be, és ajánlotta fel a rászoruló hasonló korúaknak. Aztán elsőként jelentkezett szórólapozni, hogy segítőként részt vegyen egy szupermarketben zajló adománygyűjtésben. Először csak jó bulinak gondolta, de látva, hogyan telnek meg a felajánlásokkal a gyűjtőkocsik, egyre lelkesebb lett. Másnap a szüleivel jött vissza vásárolni. Néhány kiló naranccsal könnyebb lett a kosaruk…
A nagy lila adventi angyal ma mosolyogva játszik közöttünk égi lantján, mert látja, hogy egyre többen meghallják énekét...És nem csak a gyerekek.
„Ha jót teszel, tedd csak a jóért!
Ezt gyermekednek add tovább:
S ha gyermekednél kár a szóért,
majd megszívleli unokád.”
(Goethe)
