"Hittem, hogy hitványabb lettem én,
akin az idő csak tovább fut át
és úgy magasztaltam a minden-embert,
mint akinek
csak magyarázták a megvolt csudát."
(József Attila)
Ez a kiélezett krízis helyzet fokozott figyelmet, és természetesen ismereteket is igényel nemcsak az anya, hanem férje, és a tágabb család részéről is. A környezet tagjai - és a csecsemőjét gondozó édesanya is - általában megelégszenek kezdetben a fáradtság-pihenés, majd a beletanulás biztatásával, holott ez az időszak sok "tanulnivalót" igényel, és a közös tanulás (anya-gyermek, apa-gyermek, anya-apa kapcsolat és a tágabb családi kapcsolatrendszer) eredménye jelentős hatással van nemcsak az aktuális, hanem a későbbi családi életre, sőt döntő jelentőségű a gyermek személyiségfejlődése szempontjából is.
A gyermekágyi érzelmi-hangulati élet zavara (baby blues, gyermekágyi depresszió, gyermekágyi pszichózis) közös jellemzők és különbségek
A gyermekágyi érzelmi-hangulati zavarok formái:
- baby blues: a szülés után 1-2 héten belül jelentkezik,1-3 napig tart, de ismétlődhet és a szülő nők 7O-8O%-át jellemzi,
- a gyermekágyi depresszió: általában a szülés után 2-3 hónappal jelentkezik, kezdeti hullámzás, majd a tünet fokozódása a jellemző és a szülőnők kb. 2O%-át érinti,
- a gyermekágyi pszichózis egy éven belül jelentkezik és a szülésen átesett nők 2-3 ezrelékét érinti.
(Eddigiek során a gyermekágyi pszichózisról még nem szóltunk, mert előfordulási gyakorisága alapvetően nem tér el a az azonos életkorú, de nem az anyaság kezdetében lévő nők megbetegedési arányától.)
Mindhárom érzelmi-hangulati élet zavarban az a közös, hogy az anya önmaga anyaságának elemzésével, e körüli tépelődéseivel van elfoglalva. Általában nehezen beszél önelmarasztalásáról, szégyelli, hogy "rossz" anya. Tele van önváddal. A három kórforma lényegesen eltér egymástól, nemcsak időbeni lefutása, hanem a drámai mélység szerint is. Megtévesztheti azonban a laikus, az anya környezetében élő személyeket, hogy a gyermekágyi érzelmi-hangulati zavarban szenvedő nők - mindhárom kórforma esetében - gondolati-emocionális szinten az anyaságukkal negatív szinten vannak elfoglalva: az önelmarasztalás és az alkalmatlanság és önvád körül forognak, erre az érzésre egyre jobban beszűkülnek. A beszűkült "fásultságot" dührohamok is váltogathatják. Haragszik férjére, más családtagokra, mert egyedül hagyták. Haragudhat 2-3 hónapos csecsemőjére is, hogy "rossz" gyerek. Cselekedetei lelassultak. Csecsemőjével kapcsolata színtelen, időszakos hangulati hullámzásokkal: jóvátételi ömlengések, esetleg dührohamok "színezhetik" az anya-gyermek kapcsolatot. Egyre inkább a tépelődés kerül olyannyira előtérbe, hogy a tevékenység akadályává válik.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ilyen anya belső színpada belül hangos, miközben viselkedése lelassult, színtelen. Önvádjaival párhuzamosan félti gyermeke életét, egészségét. Fél attól, hogy alkalmatlan a vállalt feladat teljesítésére. Gyermekétől inkább fél, mintsem valódi örömöt élne át. A drámai érzéstömeg néha-néha oldódni látszik, majd ismét elő-előtör.
A környezet tagjai általában "rábeszéléssel" próbálnak segíteni, ahelyett, hogy szakemberhez (védőnő, háziorvos, pszichológus, pszichiáter) fordulnának, annak érdekében, hogy mielőbb szakszerű segítséget, gyógyítást és gyógyulást kapjon a beteg.
Az a laikus megoldásmód, mellyel az anyát a gyermek látványában való gyönyörködésre, az anyasággal együtt járó örömök hangoztatásával próbálják "segíteni" inkább további terhet jelent az anya számára, és nem javít, az amúgy is labilis anyai személyiség alakulásában, sőt.
A gyermekágyi érzelmi-hangulati élet zavarának általános okai
Életmódbeli tényezők:
A partner támogatása fontos biztonságérzés az anya számára. Ugyancsak fontos, hogy mások (családtagok, barátok) is érzelmi támogatást nyújtsanak, de ne mint anya iránt érdeklődjenek csupán, hanem megadják az anyában továbbra is ott élő egyéb felnőtt női-szerepélmények (nőiesség, barátság, kultúra stb.) átéléséhez a támaszt, lehetőséget.
A depresszió kialakulásának egyik legdöntőbb tényező - az anya személyisége mellett - a közvetlen környezet támogatásának és szélesebb körű érdeklődésének a hiánya.
Az is lényeges, hogy az anya az anyasága értékelésében ne szűküljön be a szoptatásra. Ha kevés a teje inkább a tápszert válassza. Az anya-gyermek kapcsolat legalább olyan lényeges része a gyermek világot felfedező kedve. A kisbaba világ iránti kíváncsiságát jókedvűen, kompetensen elkezdeni csak az anya biztonságot jelentő "bázisáról" tudja.
Három tipikus tévhit az anyaságról:
- Az anyaság ösztönös
Még az ismeretek birtokában is, különösen az első gyermek születésénél, sok anya elvárná magától, hogy ösztönösen birtokolja az anyaságát, lássa és érezze "azonnal" gyermekét. Az anyaság tanulandó, szakaszosan mélyülő - még a szeretetérzés is.
A tanulás sok türelmet, közös élményt, azok átgondolását és ismétlést igénylő folyamat, mind a három szereplő (anya-gyermek-apa) részéről. Tanulják egymást, és ez a tanulási folyamat hozza meg a biztonságérzetet.
Az is fontos, hogy az anyának legyen ideje önmagára (ápoltság, társaság).
- A tökéletes csecsemőről szóló tévhitek
A nőknek általában lebeg egy csecsemőről, az ő csecsemőjükről alkotott kép a lelki szemük előtt. Sok esetben a megszületett csecsemő nem egyezik evvel a képpel. Például "keményebb" vagy éppen "lágyabb". Kevésbé nyugodt, vagy éppen hasfájós stb. Mindezek, a lelki kép és a valóságos csecsemő közötti eltérések, ha sokáig fennállnak, megzavarhatják az anya-gyermek kapcsolatot.
Külön problémát jelent a koraszülött, vagy valamilyen betegséggel született újszülöttel való anya-gyermek kapcsolat kialakulása.
- A tökéletes anyaságról szóló tévhitek
Sajnos néhány nőnek a tökéletesség elérése egy életen át tartó, soha véget, és bizonyíthatóságot el nem érő törekvés. Az ilyen tökéletesség hajtóerejével rendelkező nők hajlamosak anyaságukat és gyermekük megítélését is a "tökéletesség szemüvegén" keresztül nézni és értékelni.
Az ilyen anya előbb-utóbb úgy fogja érezni, hogy nem felel meg, anyaként "bukásra áll". Féltékennyé válik férjére, mert a gyermeke jobban örül apjának (aki egész nap nincs is jelen), mint neki, aki "kiteszi a lelkét".
(Volt olyan anyajelölt betegem, aki még a teherbeesés előtt beszerzett különböző csecsemőintelligencia teszteket és fejlesztő kézikönyveket, mondván, hogy jövendő csecsemőjét ezek segítségével kívánja tökéletesíteni, hogy majd megállja a helyét, melyért ő lesz majd a felelős. Tervétől alig-alig lehetett eltéríteni.)
Általában a legtöbb nőnek nehéz megtalálni a helyes arányt az anyasága, a házimunka és egyéb teendői között.
A Nő Ezer Arca "Elég jó anya, elég jó szülő" programjai az új életszakaszban megjelenő problémák harmóniába illesztését segítik.
Természetesen egyetlen anya sem tökéletes, és ez így van rendjén. Szerencsére a gyerekek rugalmasak, kiheverik az kisebb-nagyobb anyai és szülő tévedéseket, sőt megbocsátanak. A gyermekek megértő bölcsessége, az anyát segítő képessége sokszor megdöbbentet. A gyermekek olyanok, mint a tükör. Ha az anya belenéz, meglátja a jó (tündér) és rossz (boszorkány) arcát egyaránt. A gyermeke segít a korrekcióban, az anyává válásban. Nem tökéletes anyát akar. Elég neki a kölcsönös elégedettség, a sok öröm és vidámság és a szeretetteljes biztonság. Higgyünk nekik!
Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta
További információ: www.anoezerarca.hu
