"Előtte sivár halom mered,
két szemében a szíve remeg."
(József Attila)
Ez az életet - testet, lelket és életfelfogást - gyökeresen átalakító változás nemcsak a pozitív fejlődés lehetőségeit jelentik, hanem, mint krízis szituáció (melyről már írtunk), a negatív élmények felszínre törése révén az érzelmi-hangulati élet zavarát is okozhatják.
A gyermekágyi depresszió mielőbbi felismerése és megfelelő kezelése minden résztvevő szempontjából elengedhetetlenül fontos. A szomorú, szorongó anyának előbb-utóbb szomorú, kevésbé fejlődő lesz a csecsemője, a szomorú, önmagával elégedetlen asszonnyal előbb-utóbb elégedetlen lesz a férje, és a tágabb család tagjai. A vágyott családi élet harmóniája és boldogsága egyre inkább elérhetetlenné válik, és a mindennapok íze, hangulata egyre sivárabbá válik, tele aggodalommal váddal és önváddal. A környezet szereplői miközben észlelik a negatív jelenségeket azt az anya fáradtságával, a rossz időbeosztással magyarázzák. Segíteni igyekeznek, ezért jó tanácsokat, bíztatást osztanak, vagy éppen ellenkezőleg, az asszonysors terheire hivatkoznak. Mindezek egyben rejtett számonkérést jelentenek, mert a kisgyermekes édesanyának "boldognak kell lennie!", különben nem eléggé szereti gyermekét, azaz "rossz anya".
A gyermekágyi depresszió (postpartum depresszió) jellemzői
Azok a nők, akik gyermekágyi depresszióban szenvednek, erős, vagy nagyon erős szomorúságot, félénkséget, vagy elkeseredettséget éreznek. Ez a nyomott hangulati állapot szinte megakadályozza őket a napi tevékenységek elvégzésében. Sok esetben a legkisebb döntési szituációk is súlyos gondot okozhatnak (pl. milyen ruhát adjon gyermekére, ha kiviszi a levegőre, mert kisütött a nap, de még hideg van stb.).
A legnagyobb gond az, hogy az anyák jelentős része még önmaga előtt is szégyelli bevallani érzéseit. Megpróbálják önmaguk, így mások előtt is feltenni az egészség álarcát, remélve, hogy csak "fáradt", "majd elmúlik", holott a depresszió szinte napról napra nő, terebélyesedik, elhatalmasodik. A szégyenkezés, titkolózás egyikfő mozgatója és fenntartója, hogy önmagától is azt várja el, hogy boldog és elégedett legyen, és ennek hiányában önmagát is "rossz anyának" tartja, holott csak beteg.
A gyermekágyi depresszió előfordulási gyakorisága nem függ az anya életkorától, gyermekei számától.
Viszonylag könnyebb azoknak a nőknek és családoknak a helyzete a gyermekágyi depresszió felismerése területén, ahol a családban már volt felismert és kezelt depressziós, illetve az anyának még a gyermeke születése előtt volt felismert és kezelt depressziós epizódja.
Mikor gyanakodjunk gyermekágyi depresszióra?
A gyermekágyi depresszió könnyebben alakul ki azoknál a nőknél, akiknek az életében volt már depressziós epizód. (De ez nem jelenti azt, hogy aki depressziós volt már életében, az a gyermekágyi időszakban a megváltozott hormonális állapot és megváltozott, megterhelő élethelyzet miatt ismét aktiválódik.)
A gyermekágyi depresszió tünete lehet az ingerültség és az agresszív érzések előtérbe kerülése is. Sok nő él át lehangoltság, vagy szorongó érzések helyett indokolatlan dühöt férje, vagy gyermeke, vagy olyan személyek iránt, akiknek véleménye szerint "segíteniük" kellene.
A gyermekágyi depresszió jele lehet az igénytelen külső önmaga és gyermeke vonatkozásában. Ezek az asszonyok előző szokásukkal, ápoltságukkal ellentétbe egyre elhanyagoltabbá válnak. Ennek lehetnek feltűnő, de rejtettebb jelei is. Az is lehet, hogy a gyermeke agyoncicomázott, csak ő hanyagolja el magát, vagy fordítva.
A gyermekágyi depresszió jele lehet az étvágy és az étkezési szokás megváltozása. Ez jellemző lehet csak a gyermekre vonatkozóan pl. állandóan attól fél, hogy gyermeke "éhen hal", vagy elfelejt időben etetni. Más esetekben az édesanya étkezési szokása mutat gyökeres változást, emiatt fogy, vagy hízik.
A gyermekágyi depresszió felismerését nehezíti, ha a tünet a gyermekre vonatkoznak. Az anya vagy állandóan gyermekét félti "a fúvó szellőtől is óvja", vagy pont ellenkezőleg hiányzik gyermeke iránti érdeklődés, maximum az ellátásra szorítkozik. Ezekben az esetekben a környezet hajlamos morális ítéletalkotásra: túl jó anya, túlzottan szereti, félti gyermekét, vagy pont ellenkezőleg, nem eléggé jó gyermekéhez.
Könnyebb a gyermekágyi depresszió felismerése, ha szorongásos rohamok (pánik) kerülnek előtérbe. Ezekben az esetekben is a gyermek köré szerveződik a magyarázó elv. Az anya fél gyermekével otthon vagy az utcán egyedül maradni.
Az érzelmi háttér
A gyermekágyi depresszió kialakulásában (a gyermek 0-1 éves kora közötti időszak) a testi, a lelki és az élethelyzethez kötött körülmények, és azok összhatásai játszanak szerepet. Nincs két olyan nő, akinek test-lelki felépítése, életkörülményei, élettapasztalata, problémamegoldó készsége megegyezne. Talán ez az oka annak, hogy egyes nők szenvednek gyermekágyi depresszióban, mások nem. Egyesek jól megbirkóznak az életben bekövetkező változásokkal, mások nehezen, és így a gyermek felnevelését stresszel teli, nehezen kezelhető, önalávető problémaként élik meg, melyben minden nap vizsga, önmagukat rossz jeggyel osztályozzák. A folyamat széttöredezik napokra, pillanatokra.
Az élet egésze szempontjából, az egészként megélhető anyaságból, családi élet alakulásából napi robot, vesztességet és sikertelenséget jelentő önérzet és önértékelés vesztesség alakul ki.
A folyamatot nehezíti, hogy az anya alvásritmusa, a gyermek szükségletei miatt, elveszíti eredet ritmusát. Az anya fáradt, kialvatlan és energiaszegény állapotba kerül.
A gyermekágyi depresszió mielőbbi felismerése és kezelése nemcsak az anya, az anya-gyerek kapcsolat, hanem az egész család szempontjából rendkívül fontos. A felismerést követően megfelelő szakemberhez kerülés, a kezelés halaszthatatlan. Minden résztvevő érdeke kell, hogy legyen.
A Nő Ezer Arca "Elég jó anya" és ""Szülőtársi kapcsolat" programjai kínálnak hatékony segítséget ahhoz, hogy az új élethelyzettel minél hatékonyabban birkózzanak meg.
Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta
További információ: www.anoezerarca.hu
