"Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked
elmondani, hogy én is vagyok, és itt vagyok és csodállak,
de nem értelek."
(József Attila)
A szervezet energiatartalékai (pajzsmirigy által termelt hormonszint, az ösztrogén és progeszteron hormonszint drámaian esik, szemben a beinduló tejtermelésért felelős hormon emelkedésével). Mindezen a testi folyamatok mellett ott vannak az érzelmek: a büszkeség, a mások, elsősorban a férj (az ifjú apa) véleménye, elismerése iránti igény, az aggódás. Az aggódás, hogy mi lesz otthon, a mi lesz velünk tervei és kétségei. És eljön a várva-várt hazakerülés, néhány napos segítség után a nők többsége egyedül marad a nap legnagyobb részében gyermekével. A duálunióból lassan-lassan kialakul a szimbiotikus anya-gyermek kapcsolat, de előtte megjeleni a "valaminek véglegesen vége" szomorúsága.
Ezt a néhány napig tartó szülés utáni szomorúságot hívják postpartum-bluesnak, vagy "baby blues"-nak, magyarul gyermekágyi szomorúságnak.
A gyermekágyi szomorúság jellemzői
Sok anyánál lágy formában jelentkezik az az érzés, melyet szülés utáni szomorúságnak nevezünk. Ezek a szomorú, sírdogálással járhat, elkeseredettség, néha a baba iránti érdektelenség, sőt a gyermek sajnálatával együtt megjelenő lelki fájdalom napok elég riasztóak lehetnek. Általában a szülést követő első két hétben jelennek meg, és minden beavatkozás nélkül néhány nap elteltével elmúlnak. Fontos azonban, hogy az anya elmondhassa, hogy mit bántja, mitől fél. Azaz mit érez. Kellő megértés és együttérzés azonban feltétlenül szükséges. Ennek hiányában az anya az érzéseit önmagába rejti, szégyelli, eltitkolja. Átcsaphat önvádba, és melegágya lehet a gyermekágyi depresszió kialakulásának.
A gyermekágyi szomorúság okai
A duálunio vége és a szimbiózis határa
A terhesség a végtelen kitágulás, a "világmindenséget hordozom", a kiteljesedettség érzését jelenti, melynek a szüléssel vége szakad. Helyette a kiüresedettség érzése lép elő, miközben a test még "emlékszik" a teljesség érzésére. Új, addig ismeretlen érzések lének elő, sok apró kényelmetlenséggel, fájdalommal.
Szívesen gondol a szülésre, újra, és újra gondolatban végigjárja a vajúdás és a szülés stációit. Szinte értékeli "szereplését", keresi, hogy mit csinált "jól" és mit kevésbé. Szinte bocsánatot kér, mert hangos volt. Azaz a gondolati, vágyott képhez viszonyítva értékeli önmagát, önmaga szülőmunkáját. Ez az utánérző folyamat általában talál valami "hibát", melyen "rágódhat", vádolhatja önmagát. A lényege, hogy minden anya szeretné "szépen", "emelkedetten" elengedni, elbocsátani testéből a gyermekét. A szülés viszont megrázó, drámai és nem lírai élmény. Ennek megértésében utólag is el kellene rendeződni, ez pedig az utólagos feldolgozás élményével járható be. Sok asszony férjével, mások önmagukban járják végig ezt a folyamatot.
A narcisztikus sérelmek és feldolgozása
Az sem könnyű a szülést követően, hogy azok számára, akik számára eddig ő volt a fontos, most a megszületett felé fordulnak. A figyelem fókuszába az újszülött került. Ez a narcisztikus sérelem csak az anya-gyermek egység újraalakulásával oldódik fel.
Részben ez a narcisztikus sérelem az alapja annak, hogy a szülést követő napokban sok nő érez nyílt vagy rejtett haragot a férje iránt, akinek az újszülött világrajövetelében csak a "jó", a hedonisztikus öröm jutott. És most is, a szülés után nyíltan büszkélkedik apaságával, ünnepelteti magát, holott "nem dolgozott meg érte".
Szinte minden nő gondolataiban él egy idilli kép az újszülöttjét magához ölelő anyáról. Azonban ez az anyakép általában egy szép nő, akinek egy újszülött van a karjaiban. Nincs a teste megviselve, nem alakította át a terhesség, a szülés és a szoptatás. Az átalakult testképpel is meg kell(ene) barátkozni. Az önelfogadás, még ha átmeneti is, terheli az érzelmi állapotot.
Az összeszokás az újszülöttel
Elősegíti a szülés utáni szomorúság napjainak megnyúlását a szoptatási készség kialakulásának nehezítettsége és, az újszülött részéről, ha nehezebben alakul ki a szopás megtanulása.
Lényeges az is, hogy általában az anyában él egy kép az ő csecsemőjéről, még annak megszületése előtt. Sok anya szinte azonnal rá is ismer "Igen Te vagy, Téged vártalak!". Mások azonban szinte "idegennek" érzik gyermeküket, tanulgatják, tapogatják, elfogadják. Ez az élmény nem annyira az anyaságról, sokkal inkább az anya pszichés típusáról szól. Nem prediktív értékű az anya-gyermek kapcsolat vonatkozásában.
Az anyák 70-80 százalékánál jelentkezik a baby blues a szülést követő 1-2 hétben, de későbbi időszakban is elő-előfordulhatnak, például: alváshiány, fáradtság miatt. Az anyák többsége ezekről az érzéseikről nem, vagy alig mernek beszélni. Attól tartanak, hogy ők maguk a felelősek azért, mert nem örömtől kicsattanónak, hanem pont ellenkezőleg magányosnak, riadtnak és örömtelennek érzik magukat. Attól félnek, hogy ezek az érzések arról árulkodnak, hogy nem szeretik eléggé gyermeküket és nem eléggé jó anyák. Így az anyává válás természetes folyamatát az önvád és önbecsmérlés érzésével tovább tetézve tartóssá válhat az átmeneti depresszív, rossz hangulat.
Fontos, hogy mind az asszonyok, mind a környezetében élők tájékozottak legyenek azokkal a testi-lelki-életmódból fakadó változásokkal, melyekkel való megbirkózás az az út, mely a kiteljesedett anyaság élményéhez hozzátartozik.
Dr. C. Molnár Emma
A Nő Ezer Arca ügyvezető igazgató,
pszichoterapeuta
További információ:www.anoezerarca.hu
