Az 1977-ben, Marseilles-ben született Ora Ito karrierje kezdetén virtuális tárgyakat hozott létre ismert márkanevek alatt, amelyeket saját honlapján mutatott be. Az emberek elkezdték keresni az üzletekben a különleges Louis Vuitton, Swatch, Apple vagy éppen Levi's termékeket, amelyek valójában nem is léteztek. A híres gyártók pedig ahelyett, hogy beperelték volna a merész tervezőt, inkább alkalmazni kezdték. Azóta számos világmárka számára alkotott, és tárgyai díjakat nyertek a formatervezés és az építészet sok területén.
Tavaly kezdődött Ora Ito és a Gorenje együttműködése, és célja a háztartási készülékeket gyártó cég számára az volt, hogy széles fogyasztói kör számára tegye elérhetővé a formavilágukban tökéletes háztartási gépeket. Manapság szinte minden gyártó hangsúlyt fektet a formatervezésre, a Gorenje mégis ki akart tűnni közülük. Ennek eredménye a Gorenje Ora Ito sorozat.
Kattintson a galériáért!
A "simplexity" szóval jellemzik
a koncepciót. Egyszerű és egyben komplex. Semmi nincs rajta, ami fölösleges, csak a lényeg marad. A forma eleganciát, tisztaságot és egyszerűséget sugároz. Kicsit olyan, mintha egy sci-fi díszletei között járnánk, a futurisztikus forma mégsem elrettentő, mert organikus elemek lágy vonalai ellensúlyozzák.
A sorozat gépei és dekorpaneljei
tökéletesen illeszkednek a világon hódító trendbe: az "álcázott konyha" részei egytől egyig, vagyis használaton kívül lehetetlen megmondani róluk, hogy a csillogó fekete üveglapok mögött sütő vagy éppen mosogatógép rejtőzik-e.
A nappalival egyre gyakrabban teljesen közös térben elhelyezett konyhák divatjával vált fontossá, hogy a gépeket ne takargatni kelljen, hanem vagy eleve felismerhetetlenek legyenek, vagy éppen a helyiség díszére váljanak.
Igen látványosra sikerült
a Gorenje Ora Ito sorozat bemutatkozása. A sztártervező a gépek köré egyetlen darabból öntött, hófehér, kapszulaszerű teljes konyhablokkot tervezett, amelyet itthon a Hősök tere klasszikus épületi előtt állítottak föl.
- tg -
Fotó: Bartos Gyula, Gorenje
A cikk a Konyha & Fürdő Piac magazin 2008/2. számában jelent meg.
