- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra va1ó, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra,
ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a
kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos
sokkal
világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a
lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a
lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet,
hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a
táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már
így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog
kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem
tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet
nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet -
mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az
édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem
is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus":
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel,
vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan
hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után
kezdődik!