A színházi előadások, koncertek sava-borsát mi más is adná, ha nem az, hogy jelen lehetünk, ott lehetünk a mű tényleges megszületésekor, és nem csak egyedül, hanem másokkal együtt adhatjuk át magunkat a mű élvezetének. Ilyenkor érezzük, hogy nem csak az éppen aktuális közönség, de egy nagyobb közösség, a művészetekért rajongók széles táborának is tagjai vagyunk. Mindez része annak, ami miatt olyannyira kedveljük az előadóművészeteket.
És mi van a másik oldalon?
Egy író, egy festő alkothat egymagában, de egy táncosnak, egy színésznek, egy zenésznek, vagy egy énekesnek szüksége van közönségre, valójában az az éltető eleme.
Vagyis semmi nem lehet idegenebb számukra, mint a társadalmi távolságtartás, azaz a ’social distancing’. Ha ez mindennapi gyakorlattá válik a mostani járvány lecsengése után is, az komoly következményekkel jár majd mind a közönségre, mind pedig az előadóművészekre nézve egyaránt – jósolja a Financial Times.
Ez utóbbiak számára valójában az elemi túlélés kérdésévé válik mindez. Küzdelmük már most is figyelemreméltó, és azok a műfaji újítások, melyeket most a vészhelyzet során innovatív módon bevezettek, vélhetőleg hosszú életre számíthatnak a járvány lecsengése után is.
A hálószobából előadott pop számtól, az operaénekesek „fürdőszobában” megejtett koncertjeiig minden a legmagasabb művészi és technikai színvonalon zajlik, hála az online technológia huszonegyedik századi vívmányainak.
Sokunk mindeddig csak álmodhatott ezekről az előadásokról, most pedig itt vannak, megérkeztek, élvezhetjük őket, ráadásul ingyen és bérmentve.
Az előadások és maguk az előadók gyakorlatilag megállíthatatlanok.
A New York-i Public Theatre ezen a héten Richard Nelson játékát például a Zoom segítségével közvetíti majd, az Egyesült Királyság Headlong névre hallgató társulata egy 12 részes darabbal rukkol majd elő, ami a „ A valós idejű színház egy izolációs állapotból” címet viseli.
A kérdés tehát önként adódik: vannak-e pozitív hozadékai a mostani válságnak?
A válaszunk: igen is, meg nem is.
Igen, mert olyan minőségű előadásokat tekinthetünk meg a saját kanapénkról, melyekhez korábban csak komoly anyagi áldozatok árán juthattunk csak hozzá. Az az ideális állapot, miszerint a kultúra mindenkié, s a hozzá való demokratikus hozzáférést biztosítani kell, most a vészhelyzet során, mintegy varázsütésre, magától megvalósult.
Ugyanakkor érdemes azt is észrevenni, hogy ezek egyszersmind komoly, nagyméretű iparágak is, több százezer alkalmazottal (többségük szabadúszó), hatalmas bevételi forrásokkal.
Lehet, hogy mielőtt mindannyian túl elkényelmesednénk az otthonunkba szállított ingyen kultúrától, és ezzel magunk is (habár akaratlanul, de) hozzájárulnánk egy egész iparág bedöntéséhez, el kezdenénk gondolkodni a tényleges „hogyan tovább”-on. Hiszen Magyarországon is olyan jelentős fesztiválok maradnak el a nyáron, mint a SZIGET, a SOUND vagy VOLT fesztivál, mert 500 főnél nagyobb rendezvényt nem lehet tartani augusztus 15-ig.
A fertőzéstől való félelmünk megmarad még sokáig a járvány múltán is, így azok a közegészségügyi intézkedések, melyeket most bevezettek, még hosszú ideig velünk maradnak majd. Ezzel tehát együtt kell élnünk.
Kérdés, mindez hogyan párosítható azzal, hogy ha nem is tömegesen, de nagyobb számban látogassunk színházi előadásokat, koncerteket, tömegrendezvényeket.
Merthogy ezekre szükségünk lesz, nemcsak nekünk, műélvezőknek, de az előadóművészeknek és az egész iparágnak úgyszintén, hogy egyáltalán életben maradjunk, és fizikálisan és mentálisan is a legjobb állapotban kerüljünk ki ebből a mostani helyzetből.
