A megelőzésre irányuló törekvések rendszerint azon buknak meg, hogy az ember leginkább a saját hibájából tud tanulni. A gyerekbalesetekben viszont az a szomorú, és azért mardos utólag a lelkiismeret, mert a felelősség a felnőtté, de a gyermek bőrére megy.
10-12 hónapos kor után már kikerül a hempergőből a baba. Sok gondot okoz, hogy mindent megfog, mindenre kíváncsi. Igyekezzünk eltávolítani útjából a veszélyes tárgyakat.
Mindent nem tudunk eltüntetni, ezért meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem. Ha tiltott hely közelébe megy, szóljunk rá határozottan: "Nem szabad!", és vigyük el onnan. Bizonyosan többször próbálkozik, ezért fontos, hogy a családtagok mindig egyformán reagáljanak.
A cél, hogy minél hatékonyabban ki tudjuk védeni a hibát, s a kivédhetetlen esetekben pedig helyesen segítséget nyújtani. Ha abból indulnánk ki, hogy baleset bárhol és bármikor bekövetkezhet, örökké retteghetnénk. Az állandó aggódás a gyerekért már akkor is elkerülhető, ha számba vesszük azokat a veszélyforrásokat, amelyekre lehet számítani. Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyereket.
Ez nem jelenti azt, hogy soha egy percre sem lehet magára hagyni. Fürdetéskor, strandon valóban nem hagyhatjuk magára, nem téveszthetjük szem elől, de a biztonságos kiságyban igen, itt elég időnként ránézni, és hallótávolságban maradni. Bárhol tartózkodunk is a gyermekkel először, érdemes egy gyors leltárt készíteni, mi válhat veszélyessé: a lakásban az éles vagy forró tárgyak, mérgek, áramforrás, esetleg állatok, labilis, mozgó tárgyak, amelyek ráeshetnek a gyermekre, vagy becsíphetik valamelyik testrészét, megmászható bútorok, amelyekről leeshet.
Esetleg a lakásban is, de főként a szabadban az állatok, télen a nagyon hideg, fagypont alatti hőmérsékletű tárgyak lehetnek veszélyesek. Azután tudatosítanunk kell, hogy mi is becsaphatók vagyunk. Nyugodtan otthagyjuk, pl. a gyermeket a megszokott helyen hintázni, hiszen már olyan ügyes. A hinta alatt puha pázsit, tehát, ha netán kiesik, sem történik semmi. És nem figyelünk föl rá, hogy valaki, valamiért - ha nem is pont alá, de még veszélyes távolságba - odatett egy követ...
Van néhány alapvető gyerektulajdonság, amely veszélybe sodorhatja a kicsiket:
Nincs veszélyérzete! Még a kamaszkorú gyermeknek is van ezen a téren mit fejlődnie, nemhogy egy hároméves örökmozgónak! Ez kisgyermekeknél nagyrészt abból következik, hogy nincs tisztában az alapvető fizikai törvényszerűségekkel, pl. a gravitációval, vagy azzal, hogy a forró tárgyak többnyire ugyanúgy néznek ki, mint a hidegek. (Ez néha a felnőtteknek is új lecke!) Többnyire a látható dolgokat értelmezik, azt sem mindig helyesen.
A gyermek kíváncsi. A kisbaba úgy ismerkedik a világgal, hogy mindent a szájába vesz, ezért semmi nem lehet körülötte, ami mérgező, vagy légútjaiba, szájába kerülve fulladást okozhat
A gyerek kicsi. Nála máshol van a kézmagasság. A szabvány konnektorhely kitalálásakor valószínűleg ezt elfelejtették. Arról nem is beszélve, hogy mindenhova belefér, ujjacskái, lába nemkülönben. Hihetetlen apró résekbe, lyukakba is be tudják magukat tuszkolni.
Állandóan mocorog. Abból kell kiindulni, hogy soha nem marad egy helyben, ráadásul hihetetlen gyorsasággal képes helyet változtatni. Különösen szállításkor gondosan rögzíteni kell.
