Az első klasszikus értelemben vett érettségi vizsgát Poroszországban tartották 1788-ban. 1808-tól a Napóleon által megreformált oktatási rendszerben a középfokú tanulmányok lezárásaként adhattak számot tudásukról a francia diákok. Az első írásbeli érettségit szintén a franciák jegyzik.

Manapság mindenhol érettségiznek a nebulók, de a vizsgák jellege országonként különböző. Az érettségi rendszer bevezetése több száz évre vezethető vissza, de feltételei mindig idomultak az aktuális politikai, kulturális környezethez.

Az 1999-ben aláirt bolognai nyilatkozatban az Unió oktatási miniszterei célul tűzték ki, hogy Európa társadalmának a világ más hatalmi pólusaival szemben versenyképes tudás alapú társadalommá kell válnia. Ezt elérendő ún. európai felsőoktatási térséget kell kialakítani, mely alapja lehet a közös munkaerőpiacnak is.

Ahhoz, hogy közel azonos alapelveken nyugvó felsőoktatásról beszélhessünk, a térség országaiban az alap-, és középfokú oktatás megújítására van szükség. A német érettségi rendszer reformja is ebbe a trendbe illeszkedik.

Németországban a leghosszabb az alap-, és középfokú tanulmányok ideje. A német diákok tizenhárom esztendőn keresztül koptatják az iskolapadokat, de továbbtanulásuk nem a plusz egy év miatt válik biztosítottá.

A hetvenes évek Németországában a felsőfokú képzésre egyre nagyobb számban jelentkeztek tudáséhes diákok. Mivel az egyetemi férőhelyek száma jóval kevesebb volt a keresletnél, a kialakult helyzet gyökeres változást kívánt.  1976-ban a szövetségi törvényhozás elfogadta a felsőoktatási kerettörvényt (HRG), mely deklarálja minden német állampolgár jogosultságát a felsőfokú képzésre. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy 13 tanulmányi év befejeztével és az érettségi megszerzésével automatikusan felvételt nyernek valamely egyetemi vagy szakfőiskolai szakra. (ez utóbbihoz megfelelő szakmai előképzettség is kell)

Az érettségi vizsga megszervezése Németországban egy 2002-es reformjavaslatig kizárólag a tagállamok kezében volt. Minden intézmény maga döntötte el, hogy mikor melyik tantárgyból szervez érettségi vizsgát. A szaktanár összeállította a feladatsort, meghatározta a témaköröket, melyet aztán köteles volt egy bizottság által kialakított kerettantervhez igazítani. A dolgozatok megírása után a szaktanáron túl, ugyanannak az iskolának további két pedagógusa javította ki a diákok munkáját. A reformtervezet egységesíteni kívánja az érettségi vizsgakövetelményeket. A központi érettségi bevezetése fokozatosan valósul meg Németországban. Jelenleg hét tartomány már a központ által szervezett vizsgák szerint érettségiztet, 2010-re pedig további négy csatlakozik az új vizsgarendhez. A német diákok tíz tantárgyból vállalhatják a megmérettetést: matematikából, németből, angolból, franciából, spanyolból, latinból, biológiából, gazdaságtanból, technikából és iskolától függően egy szaktárgyból. A feladatokat szaktanárok határozzák meg egy testület keretein belül, melybe minden iskola - ahol eszerint vizsgáztatnak - minimum hat tanárral delegáltatja magát. A kidolgozott feladatokat minden esetben megküldik egy szakreferensekből, az iskolavezetés és az országos tanárképző intézetek képviselőiből álló bizottságnak, amely lezárja a feladatokat. Egy tantárgyból egy ugyanazon napon vizsgáznak a hallgatók. A munkalapokra az iskolától kapott számot vezetik a hallgatók anonimitásban maradva, ezzel is garantálva az érettségi tisztaságát. A dolgozatokat elsőként a szaktanár ellenőrzi. A változás a régi rendszerhez képest, hogy további véleményezésre egy másik intézmény pedagógusa is jogosult.

2005-ben a központi írásbeli vizsgák február 1-je és 17-e között zajlottak. A szóbeli vizsgákra pedig a napokban kerül sor.

forrás:Hamburger Abendsblatt

Mester Viktória