Történetünk főhőse is patyolattiszta lélekkel, a tabula rasa elv élő mintaképeként vágott neki élete első fesztiváljának.

Az első napok meglehetős egyhangúsággal teltek, s nagyjából egyszerűen jellemezhetők a zene-alkohol- alvás hármasfogatával. Aztán, rájött, hogy ha így folytatja, nem lesz miről mesélni unokáinak.

Jó lenne egy kis gázt adni az eseményeknek- s, így a hirtelen ötlettől felbuzdulva elvégzett egy gyorstalpalót egy arra kóborló punktól, aki megmutatta, hogy kell frizurát gyártani egy kis hajópadló lakk segítségével.

No, ezzel megvolnánk - gondolta hősünk, de a következő percben már döbbenten vette tudomásul, hogy egy cseppet sem egyedi a fején vigyáz állásban díszelgő kakastaréj.

Ijedten kapkodott ide-oda- most mi tévő legyen?

Annyira vágyott az egyediségre, mint éhező a falat kenyérre. S ekkor a fejéhez -illetve tarajához- kapott: Hogy is nem jutott eddig eszembe?

Berohant az első tetováló szalonba, ahonnan hamarosan üres zsebbel és egy hatalmas tetoválással a hátára varrva botorkált kifelé. Egy kissé még sajgott a bőre, de boldogság járta át minden porcikáját.

Már esteledett, s így egy éjszakát a különlegesség élményének jóleső érzésével tölthetett.

Másnap a kijózanító valóság (tetoválások háton, karon, lábon és mindenütt, akárhová nézett) végleg berántotta az üresség vákumába, s már csak egy megoldás lebegett szeme előtt: beszélnem kell valakivel.

Végigvonszolta magát a lelkisegély sátrak hosszú során: bámult boci szemekkel egy lelkészekre, rajzolt egy szelet zsíros kenyérért, énekelt egy ghospel kórusban egy pohár sörért. Teljesen kimerült.

Ekkora úgy érezte, ezt a harcot elveszítette. A haverok segítségével még mindenütt begurított egy-egy pohárral, de már nem volt ereje felidézni, hogy pontosan hol is verte fel a sátrát.

Téblábolt egy darabig, aztán nemes egyszerűséggel bezuhant az első útjába eső sátorba.

Csak arra emlékezett, hogy egy ijedt arc kukucskált ki a hálózsákból, akinek, hogy lerövidítse az udvarlás egyébként rém macerás folyamatát, ennyit bírt kinyögni alkoholgőzös szája: "De szép vagy"

A többi néma csend....

Másnap kísérteties némaság volt, mikor szétfeszítette szempilláit. Beletelt két percbe, míg eljutott agyáig a felfedezés, hogy nem a megszokott helyen tért nyugovóra. Csodálkozva látta, hogy anyaszült meztelenül hever a gyanús foltokkal tarkított háló alkalmatosságon.

Érezte, hogy valami történt. Óvatosan, oldalra fordította a fejét, és a következő pillanatban egy hatalmas üvöltés zengte be a helyet.

Aztán egész nap szólt a hangosbemondó: "Egy Maja nevű lány keresi azt a fiút, akivel egy csodálatos estét töltöttek együtt".