Az első pillanatra meghökkentőnek tűnő mondatba mélyebben belegondolva nagyon sok igazságot fedezhetünk fel, s egészen más megvilágításba kerülnek a szerelem "veszélyei", mint az ismert, és szinte már elcsépeltnek tűnő szólás-mondások.
A szerelem a tétlen ember elfoglaltsága
Milyen is a tétlen ember? Alapvetően lusta. Nem csak abban, hogy, amit lehet, másnapra halaszt, hanem éppen csak azt végzi el, amit nagyon muszáj, amire ösztökélik. Magától nem kezdeményez, nyugodtan elnézi, ha mások megcsinálnak helyette valamit, ravaszul ki tudja osztani másoknak a feladatot, éppen csak annyit törődik magával, amennyit muszáj, s ha valami problémája adódik, másoktól várja a megoldást.
Ha szerelmes lesz azt egyrészt hajlamos önigazolásként feltüntetni általános tétlenkedésére, és környezete hajlamosabb is ilyenkor elnéző lenni vele szemben.
Másrészt a szerelem képes őt mozgásba lendíteni. Gondoskodással, apró figyelmeséggel képes körbevenni szerelme tárgyát, több gondot fordít önmaga és otthona csinosítására. Ugyanakkor a szerelem azonban még jobban elvonja figyelmét egyéb kötelezettségei teljesítésétől, leginkább a munkában, vagy az iskolában, az egyetemen.
A szerelem lángolásának elmúltával azonban sok tétlen ember újra passzivitásba süllyed. Különösen, hogy úgy érzi, immár van valaki, akibe kapaszkodhat, aki majd mindent - vagy majdnem mindent - megcsinál helyette.
Ez azonban nagyon veszélyes út! Szerelme hamar kiábrándulhat belőle, családtagjai sem lesznek a végtelenségig elnézőek vele szemben, munkatársai és főnökei pedig pláne nem.
A tétlenségből, lustaságból, passzivitásból elsősorban ki-ki saját magát kell, hogy kihozza!
S csak a nagyon erős szerelem tudja maradandóan tevékeny, kezdeményező, sorsát kézbe vevő emberré tenni őt!
A szerelem a harcos szórakozása
A mondás e része véletlenül sem azt jelenti, hogy a harcos, küzdő típusú ember számára a szerelem csak felszínes játék. Ellenkezőleg. Az ilyen típusú ember lehet az ideális szerelem tárgya. Mert ő a szerelemet nem olyan kihívásnak tekinti, amit "meg kell oldani", amiben küzdeni és harcolni kell. Nem győzni akar, hanem feloldódni a szerelemben, harmóniát, békét és megnyugvást találni párjában. S ha megtalálja igaz szerelmét, akkor képes hosszan - örökre - kitartani mellette.
Ne feledjük, kitől is származik a mondás! Egy uralkodótól, aki mindent és mindenkit maga alá akart gyűrni, s feltétel nélküli imádatot várt el környezetétől. Kényeztetést, dicséretet, alázatot, minden szeszélyének azonnali teljesítését. Uralkodó típusú emberrel - lett légyen az férfi, vagy nő - a szerelem csak akkor vezethet tartós boldogsághoz, ha megvan valakiben az állandó alárendeltségre, "szolgalelkűségre" való hajlam. Ráadásul az uralkodó típusú partner vajmi keveset hajlandó tenni a szerelem, és a társ megtartásért. A szerelemben is zsarnok, és uralkodóan mindenható. Maximum az anyagi biztonságot teremti meg, ám ezért is elvárja az imádatot.
