Február 14-e Bálint napja, már évek óta a Nyugatról jött szokásnak megfelelően mi is ünnepeljük a Valentin Napot. Jó fogyasztók lévén ezt a napot is kihasználjuk, és méregdrága ajándékokkal igyekszünk bizonyítani a szerelmünket. Persze a nap jelentése nem ez, csak annyi, hogy szerelmünk jeleként piciny kedvességgel, kis meglepetéssel, egy szál virággal köszöntjük kedvesünket.

E napon tele van a város szerelemmel. A virágboltok és az ajándék lelőhelyek piros szivecskékbe öltöznek, mindenféle csecse-becséket kínálnak a vevőknek. Az utcákon virággal közlekedő mosolygós, boldog arcokat látni. Az éterben a szerelem hangján röpködnek a kedvesebbnél kedvesebb üzenetek.

Ilyenkor, ki magányos még nehezebben viseli egyedüllétét. Még jobban felerősödik benne a társ iránti vágy. Fiatal lánykoromban barátnőimmel, megalakítottuk az MCsT-t, vagyis a Magányos Csajok Társaságát. Egyetlen célunk volt, TÚLÉLNI a szerelmesek napját.

Az antiszerelem jegyében feketébe öltöztünk ezen a napon. Az egyetemi kötelezettségek letudása után hazamenekültünk, majd este megosztottuk egymással a szívszorító élményeket, elpanaszoltuk önmagunk sajnálatából fakadó rosszérzéseinket. Alkoholos, gyertyás szeánsszal segítettük elő e nap elmúlását. Sorsközösségünkben egymást vigasztaltuk.

A magányos szívek számára a Valentin nap gyásznap.

Egy statisztika szerint ma Magyarországon a 25 év feletti lakosságból 1,2 millió ember magányos. "Járj nyitott szemmel a világban, soha sem lehet tudni, hol találsz rá a szerelemre!" - mondja a bölcs tanítás. Mégis nagyon sok a párját kereső, lézengő fiatal van, akinek üres és tartalmatlan az élete, hiszen magányos.

Az MCsT már felbomlott, szétszéledtünk a világban, van, aki megtalálta a párját, s van, aki továbbra is keresi. A párkeresés egy olyan dolog, amit soha nem szabad feladni. Nem kell erőszakosan akarni, elég csak nyitottnak lenni, s a szerelem rád talál. Ámor nyila, akit eltalál, azt megfertőzi. Ma már jót nevetünk a fekete Valentin napjainkon, hiába fiatalság, bolondság, no meg jókora lázadás...