A teának már a felfedezését is legendák övezik. Az egyik történet szerint Gautama Buddha kóstolta először, amikor egy napon a kertben meditálva egy tealevél hullott a csészéjébe. Mások szerint viszont időszámításunk előtt 2737-ben Sen Nung kínai uralkodó forralt ivóvizébe potyogtak levelek egy vad teanövényről. Kíváncsiságból megízlelte a keveréket, amelyet ezután már tudatosan készítettek neki. Az viszont már történelmi tény, hogy az európaiak közül portugál felfedezők kóstoltak elsőként teát, Japánban. Hamarosan importálni kezdték, és gyorsan népszerűvé vált holland, francia, később pedig angol úri körökben.

A világ legnagyobb teafogyasztói manapság az írek, őket az angolok követik. Náluk a tea helyes elkészítéséről szóló viták olykor még a vallási kérdéseknél is mélyebb ellentéteket váltanak ki. Nagy mennyiségű teát fogyasztanak Japánban és más ázsiai országokban is.

Egészséges és frissítő

A három fő teatípus a zöld, a fekete és az oolong. Mindhárom ugyanabból a növényfajból készül, a különbség csupán a feldolgozásból adódik. A fekete teát órákig fermentálják (erjesztik) csomagolás előtt. Az oolongot rövidebb ideig, a zöld teákat pedig egyáltalán nem.

A tea nem csak a léleknek kedvez, számos pozitív testi hatása is ismert. Élénkítő ereje a benne lévő koffeinnek köszönhető, de ez korántsem olyan káros, mint a kávéban megtalálható, már a gyomorban agresszívan felszívódó fajta. A zöld teában ugyan több koffein van, de ez fokozatosan szívódik fel, így anélkül frissít, hogy szívdobogást vagy más kellemetlen panaszokat okozna. A tea emellett olyan antioxidánsokat tartalmaz, melyek segítenek a szervezetben a káros környezeti hatások miatt kialakuló szabad gyökök jelentette kockázat csökkentésében is.

Az ördög a részletekben

A jó teához önmagában kevés a jó minőségű tealevél. Fontos a víz minősége, hiszen a túlságosan kemény víz tönkreteheti az aromát. Ilyenhez erősebb ízű teát érdemes választani. A forrázás ideje két-három perctől öt-hat perc lehet. A reggeli frissítő teákhoz általában rövidebb, az esti, nyugtató italhoz hosszabb forrázási időt ajánlanak a szakértők, de a közmegegyezés szerint a köztes, négyperces várakozással biztosan nem lehet hibázni.

Az igazán kiváló teához megfelelő edényre is szükség van. Legjobb a porcelán vagy hőálló üvegedény. Fémek közül csak ezüstöt - zöldteához esetleg rézkannát - használjunk, mások elronthatják az ital aromáját.

Egy kis etikett

Van néhány alapvető illemszabály, amelyekkel érdemes tisztában lenni, bár ezekkel inkább csak egy angol teadélutánt lehet átvészelni. A teázás szabályai minden kultúrában mások, de Európában például biztosan nem illik a kanalat a csészében hagyni használat után. A csészét mindig vissza kell tenni a csészealjra, miután kortyoltunk belőle, és ha felemeljük, a csészealj se maradjon az asztalon.

Bár a különböző készítési és fogyasztási szabályokkal vastag könyveket lehetne megtölteni, a legfontosabb, és ebben a szakértők is egyetértenek, hogy élvezzük a teát. Senkinek nem kell csupán előre megírt szabályok miatt változtatnia teázási szokásain. De új élményeket szerezhetünk, ha más fajtát, elkészítési módot próbálunk ki.

Fűszeres édes chai

Hozzávalók két nagy csészéhez: 1/2 liter víz, 6-8 darab zöld kardamom, 5-6 darab egész feketebors, 1-2 szelet friss gyömbér hámozva és kockára vágva, 1 rúd, 3-5 centi hosszú fahéj, 1-2 darab szegfűszeg, esetleg egy kevéske sáfrány, 2/3 bögre (1,75 deci) tej, 4 teáskanál cukor, 2-3 teáskanál leveles fekete tea (lehetőleg indiai vagy ceyloni).

Elkészítése: a fűszereket a vízzel felforraljuk, majd 5-10 percig kisebb lángon főzzük. Hozzáadjuk a tejet és a cukrot, ismét felforraljuk, majd levesszük a tűzről. Ezután kerül bele a tea. Két-három perc várakozás után leszűrjük, csészébe töltjük, és forrón fogyasztjuk.

T. G.

Fotó: Förster Tamás

A cikk a Piac és Profit áprilisi számának NHD mellékletében jelent meg.