Ám mégiscsak jó, hogy van egy ilyen nap. Talán figyelmezteti a férfiakat, hogy - legalább évente egyszer - el kellene mondani a feleségeknek, anyáknak, nagyanyáknak: nélkülük szürkébb lenne az életünk, jólesik megcsókolni, megsimogatni őket.
Egy hihetetlennek tűnő, megdöbbentő statisztikai adat: a világon minden harmadik nőt megvernek, vagy szexuális erőszakot követnek el rajta.
A nőkön elkövetett erőszak országhatároktól, földrészektől, vallási és politikai meggyőződéstől független jelenség. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy 15 és 44 éves kora között több nő hal meg családon belüli erőszak következtében, mint közlekedési balesetben, rákban és maláriában együttvéve. Sőt, 60 millió lánygyermek meg sem születik, mivel szüleik a magzat nemének megállapítása után az abortusz mellett döntenek. Ez a tendencia főként Indiára és a moszlim világra jellemző, ahol a születendő gyermek neme presztízskérdés.
A női jogvédelmet ugyan több országban törvények szavatolják, de a törvények átültetése a gyakorlatba sokszor nagyon nehézkes, nem utolsósorban azért, mert a végrehajtó hatalomban megtestesítői a leggyakrabban férfiak.
Bangladesben annak ellenére sincs politikai egyenlőség a férfiak és nők között, hogy a miniszterelnök és az ellenzék vezetője is nő. A parlamentnek ugyan tagja harminc nő, ezek azonban nem választás útján kerülnek be, hanem a parlament férfi tagjai választják ki őket. Az erőszak a patriarchális társadalomban gyökeredzik; hazájában 24 bűncselekményből 10 nemi erőszak.
A moszlim bíróság a világ több országában büntetésként alkalmazza a megkövezést vagy a korbácsolást is. Ezek gyakran halállal végződnek. Tavaly Bangladesben harmincnégy nő vált a fatva áldozatává.
Délkelet-Ázsiában gyakran előfordul, hogy a férj nincs megelégedve a hozománnyal, melyet a feleség családja adott. Ilyenkor az asszony megfélemlítésével, verésével próbál kizsarolni többlethozományt a családtól. Tavaly 281 ilyen esetet regisztráltak, de ez vélhetően csak a jéghegy csúcsa, sokan tájékozatlanság, vagy az intézményrendszer hiánya miatt nem kérik a hatóságok segítségét.
A bangladesi rendőrségnek külön műszava van egy szinte kizárólag csak nők ellen elkövetett, rendkívül aljas bűncselekményre, ez pedig az Acid Violence, amit tartalmilag savval elkövetett bűncselekménynek fordíthatnánk, térségünkben egyébként ritkának mondható. Tavaly 340, zömmel fiatal lány szépségét csúfították el örökre valamily maró anyaggal.
Általában férfiak harcolnak, ám a háború áldozataivá nők és gyerekek válnak, a menekülttáborok lakóinak 80 százaléka nő és gyerek. Az AI adatai szerint a jugoszláviai háború során 20-50 ezer, míg a ruandai polgárháború alatt 250-500 ezer nőt erőszakoltak meg. Ennek ellenére a fegyveres konfliktusok idején elkövetett nemi erőszak csak 1998-tól minősül háborús bűncselekménynek. Felháborító az a jelenség, hogy az erőszakból gyakran az ENSZ békefenntartói is kiveszik a részüket. Szomáliából például ezért kellett kivonni őket.
A női jogvédelmet ugyan több országban törvények szavatolják, de a törvények átültetése a gyakorlatba sokszor nagyon nehézkes, nem utolsósorban azért, mert a végrehajtó hatalomban megtestesítői a leggyakrabban férfiak.
Ám mégiscsak jó, hogy van egy ilyen nap. Talán figyelmezteti a férfiakat, hogy - legalább évente egyszer - el kellene mondani a feleségeknek, anyáknak, nagyanyáknak: nélkülük szürkébb lenne az életünk, jólesik megcsókolni, megsimogatni őket.
