Mezőffy Tamás gyerekkora óta közeli kapcsolatban állt a természettel és növényekkel, családjának nagy virágoskertje volt. Édesanyja kertészként dolgozott Balatonfüreden. Szinte magától értetődő volt, hogy Kertészeti Szakközépiskolába járt. Már diákéveiben rendszeres résztvevője volt a különböző versenyeknek. 2006-ban ő képviselte Magyarországot az ifjúsági virágkötészeti Európa Bajnokságon, Hollandiában, ahol első helyezést ért el. Szakmai pályafutása töretlenül ívelt felfelé, 2016-ban Európa-bajnok lett Genovában, a Europe Cup (European Florist Championship) versenyen. ’19-ben, még mindig csak 35 évesen a philadelphiai világbajnokságon harmadik helyezést ért el.
Hogyan változott meg az életed a nemzetközi sikereknek köszönhetően?
Alig voltam itthon. 2016-tól a világot jártam. Szinte egyik virágkiállításról repültem a másikra. Volt olyan, hogy egy hónapon belül hat országban, nyolc bemutatót tartottam. Európa minden országát bejártam, de voltam Dél-Koreában, Makaón, Kínában, Japánban is, hogy csak a legegzotikusabb helyeket említsem. Különböző virágtermelő, virágkereskedő cégek kértek fel, tartsak bemutatókat, a termékeikből készítsek kompozíciókat. Kihívás volt, hogy több helyszínen tanítottam is, olyan virágkötőket, akik már mesterei a szakmának.
Ezután az elképesztő pörgés után te hogyan élted meg a Covidot?
Nagyon jól! Nekem a legjobbkor jött, persze nem a vírus, hanem a fék. Már annyira túlpörgött az életem, hogy kezdtem kimerülni, szakmailag is. Minden szempontból jót tett ez a szünet, van időm újratöltődni. Ezért költöztem el Iborfiára is.
Erre szoktuk azt mondani, hogy a világ végére, az ország legkisebb törpefalujába a nyugati határszélen. Miért épp Iborfiát választottad?
Korábban semmi kötődésem nem volt ide, szinte még Zalában sem jártam soha. A lehető legmesszebb akartam kerülni a nagyvárosoktól. Vissza a természetbe. Alig tíz ember él itt. Úgy gondoltam, ha lecseng körülöttem ez a nagy pezsgés, akkor szeretnék a saját lábamra állni. Komplett bio kertészkedést folytatok, rengeteg állatom van. Mindenféle baromfi, kecskék, szürke marha és bivaly is. Meg tudom termelni magamnak, amire szükségem van. Ez is kitölti minden napom 24 óráját, de teljesen más, mint amit előtte csináltam. Feltölt. Ez teljesen ellentéte annak a világnak, amiben korábban éltem. Azt láttam, hogy az emberek nagy része boldogtalan a városokban, nem szerettem volna arra a sorsra jutni.
Van olyan, ami hiányzik? A wifin kívül semmi.
Teljesen hátat fordítottál a virágkötészetnek?
Dehogy! Itt, Iborfián szeretnék egy kis oktató, bemutató központot kialakítani, ahol előbb-utóbb én fogadom majd az érdeklődőket, és a magántanítványaimat. 2020-ban is tele volt a naptáram. De törölték a meghívásokat a vírushelyzet miatt. Leálltak a gyártók is, befagytak a trendek, kellékekből sem jöttek ki újdonságok. Nem maradtam le semmiről, a szakma ott fog folytatódni jövőre, ahol 2019-ben abbamaradt. Figyelek.
Rendszeresen megfordulok Budapesten, továbbra is foglalkozom kertépítéssel, rendezvény dekorációval. Ősszel a szülőfalumban, Vászolyon lesz egy kiállításom, arra készülök, és szervezem a workshopokat, így nem esek ki a ritmusból. Közben elkezdtem gyűjteni a dáliákat. Magyarország legnagyobb dália fajtagyűjteményét szeretném összeállítani. Már több mint száz fajta dáliám van.
Indulsz még versenyeken?
Jövőre Szingapúrban rendeznek egy világversenyt, ami idén lett volna eredetileg, azon indulok. A témákat még nem írták ki, három-négy kompozíciót kell majd ott is készíteni, de már gondolkodom a stíluson. Mindig próbálok kontrasztos anyagokkal dolgozni, meghökkentő, újító jelleggel, illetve a színkombinációkban is ilyesmire törekszem. Szeretem a drámai kompozíciókat. Gyerekkorom óta közel állnak hozzám a mezei, kerti virágok, most ezek nap, mint nap inspirálnak.
