A személyes kabalák ősei olyan klasszikusok, mint például a katicabogár, a patkó vagy a lóhere. Lássuk, ők miben és hogy hoznak szerencsét! 

A lóhere nemcsak ritkasága, de keresztre emlékeztető formája miatt is lett kabala. Szerencsét hoz annak, aki megtalálja, és annak, aki ajándékba kapja. A hagyomány szerint minden levele mást szimbolizál: az első a hírnevet, a második a gazdagságot, a harmadik az egészséget, a negyedik pedig az igaz szerelemet.

A katicabogár kultusza egy antik szépség és szerelem istennőhöz nyúlik vissza. Piros szárnyfedőit (amik már a színük miatt is szerencsét hoznak) pöttyök fedik. Ha egy katica rászáll a kezünkre, akkor annyi hónapig lesz szerencsénk, ahány pötty van a szárnyain, és azt is jelenti, hogy rövid időn belül nagyobb pénzösszeghez jutunk. A szerencsét még az is növelheti, ha a bogár annyi időt tölt el a kezünkön, amíg elszámolunk huszonkettőig.

A vas a babona szerint védelmet jelent a sorscsapásokkal és a szemmel veréssel szemben. Már az antik rómaiak is akasztottak lópatkót a falakra, hogy így védjék magukat a járványokkal szemben. A keresztények azért hittek ebben az amulettben, mert "C" betűre emlékeztető formája Jézusra (azaz Cristo-ra) utal. Az egész világon mint sorscsapás-űző terjedt el, mely csak akkor tölti be funkcióját, ha végeivel felfelé akasztjuk a falra, ellenkező esetben ugyanis elűzheti a szerencsét.

Nálunk kevésbé ismert a szarvacskával kapcsolatos babona, míg Olaszországban ez a legelterjedtebb kabala. A szarvnak szerencsét tulajdonító hagyomány egészen a neolitikus korig (azaz Krisztus előtt 3500-ig) nyúlik vissza, amikor is a kunyhók lakói a bejárat fölé akasztották, mint a termékenység jelképét. A termékenységet ebben az időben úgy hozták összefüggésbe a szerencsével, hogy minél termékenyebb egy nép, annál nagyobb a hatalma, s így a szerencséje is.

Barsi Erzsébet