Ők azok, akik tervezik az életüket, motiváltak és ambiciózusak, elérnek valamit, és elégedettek. A másik csoportba azok kerültek, akik nem sok értelmét látják a küzdésnek, valamilyen úton -módon túlélik a napjaikat, az életüket nagyfokú esetlenség jellemzi, avagy finomabban szólva a szerencse és a sors határozza meg az életüket.

 "Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!" Ezekkel, a szavakkal záródik Madách Az ember tragédiája című műve. Az Úr így bocsátja útjára Ádámot, az első embert, ki mivel elkövette az eredendő bűnt, evett az Élet fájának almájáról, kiűzetett a paradicsomból, ezáltal elveszítette a halhatatlanságot, nejével, Évával együtt.

Mikor a rossz történések miatt kétségbeesek, avagy nagy feladat előtt állok, előszedem e bölcs gondolatokat, és erőt merítek belőle. Úgy gondolom, hogy mindennek, ami velünk történik, oka van. Nincsenek jó és rossz dolgok, nem érzelmi alapon kell megközelíteni a történéseket, hanem, hogy mit kell belőlük megtanulnunk. Az események, a feladatok addig ismétlődnek, míg meg nem tanuljuk megoldani őket. Persze az a nehéz, hogy nincs recept arra, hogy mi a jó megoldás. Az élet tehát egy iskola, ahol leckék vannak, de nincs egy tanító néni vagy tanító bácsi, aki megmondaná, hogy hogyan kell megoldani. Pontosabban, az élet tele van tanítókkal. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, az azért került az utunkba, hogy tanítson, vagy mi tanítsuk őt. "Ha beszélsz, tanítasz, ha hallgatsz, akkor tanulsz" - szól a bölcs gondolat.

Szóval az élet nem problémákból, gondokból áll, hanem megoldásra váró feladatokból. Akkor teljesítjük jól a leckét, akkor kerülhetünk egy magasabb fejlettségi szintre, ha a képességeinknek, lehetőségeinknek legjobban megfelelő módon teljesítjük. Ez tehát a mérce. A másik pedig a lelkiismeretünk. Ha elégedettek vagyunk, mert "odatettük magunkat" a megoldásba, ha tanultunk belőle, akkor tovább léphetünk. Szerintem a legfőbb ebben az életben, hogy elégedettek legyünk. Ez valahol a boldogság leegyszerűsített magyarázata is. Mert mi is a boldogság? Mindenki azt szeretné, hogy boldog legyen. De mi az? Sokan kergetnek valami idealisztikus állapotot, melyről azt hiszik, hogy az a boldogság, de soha nem érik el, mert közben elmegy az életük.

Szerintem az a boldogság, ha jól érezzük magunkat, ha elégedettek vagyunk, ha lelkünkben nyugalom, harmónia és jóakarat van. Az a baj, hogy elégedetlenek vagyunk, mert másokhoz viszonyítjuk magunkat, és a tárgyi gazdagságtól, pénztől reméljük a jó érzést. "Majd akkor leszek boldog, ha nagyobb autóm lesz, több millió a bankszámlán, és szép kertes családi házban élhetek", vagy majd a Bahamákon. Ez hamis hit! Mi van akkor, ha soha nem jön össze a vágyott nagyobb, több dolog? Nincs majd, hanem csak MOST van! Legyünk mindennap boldogok, örüljünk az új napnak, a lehetőségeknek, az életnek, az egészségünknek, a szeretteinknek, a virágoknak, a falatnak, a napsütésnek. Legyünk elégedettek azzal, ami van, ami jutott, ne álomvilágban éljünk. Ez persze ne zárja ki a motivációt arra vonatkozóan, hogy többet érjünk el. De ne ez legyen a boldogságunk mércéje. Egy kedves kubai barátom, Cronio Perez eljött Magyarországra, hogy pszichológiát tanuljon. S döbbenten vette észre, hogy a magyarok nem vidámak, nem boldogok, zártak és idegesek. Úgy döntött hát, hogy létrehozza az Optimista Magyarország Mozgalmat, életre hívta az Optimista Klubot. Ő mesélte, hogy Bogotában, ahol ő felnőtt, szegénység van, terrorveszély, az életszínvonal messze alatta marad a miénknek, és mégis boldogok az emberek. Mosolyognak, zenélnek, énekelnek, és a család együtt van. Az élet sajnos hamar elszólította közülünk, de amit megalkotott, az örökre megmarad. "Az optimizmus a lélek motorja, a mosoly az élet gyújtólángja"- így hangzik az optimisták jelmondata. A pozitív hozzáállás átsegíti az embereket a nehéz helyzeteken, segít megőriz a testi-lelki egészséget.

"Szegény vagyok, de a lelkem gazdag" - mondta nekem egyszer egy bölcs asszony. Szerintem így kell élni, így észrevesszük a környezetünk szépségeit, tudunk örülni egy jó szónak, s a belőlünk áradó boldogság és jó érzéssel másokon is segíthetünk.

Ne felejtsük el, hogy dolgunk van a földön. Nem véletlenül születtünk meg. Az a pillanat, mikor több millió hímivarsejt közül egy elérte a petesejtet, s megtermékenyítette, nem véletlenül történt. Az életben nincsenek véletlenek. Gondolataink által teremtjük a körülöttünk lévő valóságot. Ha valaki rosszra gondol, akkor az be is következik. Ha valaki nem szenvedésnek, személyes sérelemnek tekinti a vele történteket, mögé néz, s megfogalmazza, miért zajlott ez le az ő életében, akkor képes lesz cselekvőképesen, produktívan reagálni. "Soha nem adom fel" - mondja a béka a gólya szájában...

 A filozófiám alapja egy fabula: két béka beleesik a tejes köcsögbe. Tanakodnak, mi tévők legyenek, az egyik azt mondja: "semmi esélyünk, adjuk fel!", mire a másik: "ne adjuk fel, kapálózzunk, hátha a tejből túró lesz". Ha valaki nehéz körülmények közé született, ha az élete nem olyan, mint amilyennek szeretné, ne adja fel. A tejből lehet túró, mely alapot adhat a kiugrásra. Merjünk álmodni! Gondoljunk az ismert sikeres emberekre, mások is kezdték már nagyon lentről. Ha reális az elképzelésünk, akkor valóra válhat, persze ezért tenni is kell. "Amit az ember képes kigondolni, amiben képes hinni, azt képes elérni."

Bízz önmagadban, higgyél abban, hogy boldog lehetsz, hogy neked is sikerülhet. Senki sincs rosszra predesztinálva. Mindenkinek történnek az életében rosszak, de minden rossz után jön valami jó. Az éjt nappal követi, a nyarat, ősz, mert egy örök körforgásban élünk. És a folyó tudja, merre folyik...

 Sokan valaki mástól várják a boldogságot. Ha egyedül vannak, szenvednek és társra vágynak. Természetesen társas lények vagyunk, de nem valaki más tesz bennünket boldoggá, azt az érzést mi alkotjuk meg magunkban, csak kell hozzá valaki, aki generálja, tápanyagot ad hozzá. Nehéz meghatározni, ki az, akivel jó, aki az igazi a számunkra.. A legcsúnyább embert is láthatjuk szépnek, ha szeretjük. S ki az, akit szeretni tudunk? Nem is kell ezekre magyarázatokat adni, ott benn van egy kis szerv, mely ezt intézi, és adja nekünk a jeleket. Néha megcsal bennünket, de annak is van oka. Számomra az a fontos, ha egymásra nézünk, tudjam, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, hogy számíthatok rá, hogy a legszebbnek lát, s boldog velem. Én ugyanezt tudjam neki nyújtani. Szeressem annyira, hogy a fél vesémet is oda adjam neki, ha szüksége lenne rá. Mert ha ezt érzem, érezzük, akkor megtapasztalhatjuk, mi a földi boldogság.

Szóval, mi is a dolgunk a földön? "Küzdeni erőnk szerint a legnemesbért" - írta Vörösmarty Mihály. Leegyszerűsítve: végezni a dolgunkat, úgy előbbre jutni, hogy közben emberek maradjunk. Úgy élni, hogyha bármelyik pillanatban ha meghalunk, s lepereg az életünk, örülni tudjunk neki. Mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál. Minden kialakul!

Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. Te döntöd el, hogy hogyan éled az életed. A szeretet viszont elengedhetetlen szükségletünk. Szeretet nélkül nem lehet élni. Éljünk úgy, hogy nyomokat hagyjunk magunk után. S mindeközben a lelkünket harmónia hassa át. Figyeljük a jeleket és élvezzük az életet, mert szép, és csak egy van belőle - ebben a formában...

P.E.