Vége az ünnepi áhítatnak, áll a bál, már megint.
Szanyiék a negyedikről éppen most dobták ki csoffadt kis fájukat, (sosem értettem, hogyan tudják évek óta a legkorcsabbat kiválasztani), amely egyenesen a földszinten lakó Rózsi néni lábai előtt landolt a 20 centis hóban. Ebből aztán hatalmas buli kerekedett korán reggel, összeszaladt mindenki, még az is, aki nem látta. Sanyika a másodikról éppen a szilveszteri dudájával szánkózott az óvoda felé, csak úgy zengett bele a fél lakótelep. Míg ő a hangulatot zeneileg alá-, anyukája ma is jól festett.
A jeges járdán mindenki Józsija, a kettőt jobbra, kettőt balra figurát gyakorolta nagy vigalommal, majd érdeklődve megvizsgálta a megkopaszodott fát, melyen még szomorúan fityegett jó pár beletlen szaloncukorpapír. Kissé csalódottan, ám meglehetősen be volt megint sózva, nem úgy a csúszós út, ahol mindenki tánclépésben közlekedett. Karcsi, a pár hónapos újdonsült férj éppen kilépett a kapun, és úgy fülyült korán reggel, ahogy a felesége táncolt. (Néha fordítva is láttuk már ezt, de mi csak mosolygunk a jövőjükön.)
Itt mindenki dalolva és zenélve ébred és vigad. Katika az elsőn, aki elsős, szorgosan a hegedűjével, Feró bácsi a szomszédunkban a mézes-barackkal, Zita, a húga pedig legújabb fiújával gyakorol. Bár a szingli lány életéből elég gyakran kitáncolnak, ő azért reméli, emiatt senkinek se lesz majd adósa. Alattunk az egyre többgyerekes Szabóékhoz is megérkezett új évre az ötödik kis prímás, náluk így nem csak elsején, de azóta is koncertek vannak. Rózsi néni időnként bekopog hozzájuk egy jó adag fánkkal, mivel a karácsonyi bejgli adagnak már régen hűlt helye.
Ja, igen! Éppen erről akartam írni! Elkezdődött a fenyőkidobálással a farsangi hejehuja vigalom, a tánc, a zene, a móka és kacagás, no meg az újabb kilófelszedős időszak.
Szóval, áll a bál, már megint! És mindenütt… hamvazószerdáig.
A farsangi fánkon kívül, marcipános finomsággal is meglepheted a vendégeket vagy a szomszédokat!
