Az egész a korral kezdődik. Minden férfi tudja, hogy harminc fölött minden nő huszonkilenc éves. Aki ugyanis a húszas éveit tapossa, az fiatal, friss, kívánatos, a legjobb korban van, hogy karriert csináljon, családot alapítson.
A következő kényes pont a testsúly. A szépség korában alig van nő, aki bevallja a valódi testsúlyát, legfeljebb az orvosával őszinte. Mindenhol a vékony modelleket látni, mintha minden férfinak ilyen nő juthatna. Ezek után természetes, ha egy nő nem szívesen közli, hogy tegnap hetven kilót mutatott a mérleg.
Sajnos mindeközben a nők persze saját magukat is becsapják, hiszen nem veszik tudomásul a valóságot. Mikor azt kérdezik életük párjától, nem túl nagy-e a fenekük, vagy túl vastag a combjuk, tulajdonképpen arra várnak, hogy a férfi azt mondja, dehogyis. Nem pedig az igazságra, hogy igen drágám, valóban el kellene menned futni.
Ezek persze csak külsőségek! Vegyük mondjuk az ex-pasik számát. Azt mondják, amit egy nő bevall, azt meg kell szorozni hárommal, amit pedig egy férfi, azt el kell osztani hárommal. A tíz így valójában harminc, már ami a hölgyeket illeti. Nem jó az, ha túlságosan könnyűvérűnek gondolja új szerelme, nem igaz?
Persze az is természetes, hogy közülük egy sem volt olyan jó az ágyban, mint az aktuális partner. Még szép, hogy nem vallják be, hogy az előzőnek nagyobb volt, ráadásul sokkal jobban csókolt. Minek megsérteni a másikat a túlzott őszinteséggel? Kegyes hazugság ez, egy kis önbizalomtól pedig a pasi csak még jobban teljesít majd. Remélhetőleg.
És máris újabb kényes témánál tartunk: az orgazmus megjátszásánál. Mennyire durva hazugság ez? Vajon kifizetődő, vagy csak rontja a kapcsolatot?
A végeredmény pedig az, hogy hazudni nem szép dolog - a nagyi is megmondta -, bizonyos helyzetekben mégis szükséges. Tudják, már Hemingway is megmondta: "A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán."
