Az elnöki falka sétáltatása speciális körülmények közt zajik. Tekintettel a létszámukra, nem igazán optimális megoldás a mások számára szokványos protokoll: felszerelni nyakörvvel, vagy hámmal, pórázvégre kötni, kakiszedő zacsit kézbevenni, és indulás a lakásból a közterületre.
Ez nálunk a következőképpen történik: a falka érezvén az idő közeledtét, izgatottan felsorakozik az ajtónál. Én igyekszem átgázolni rajtuk, hogy kezemmel megérinthessem a kilincset, majd amikor sikeresen teljesítettem ezt a feladatot, kiömlik a csapat az ajtón. Vannak bizonyos szertartások, mint pl. Pöce az ajtón kívül elhelyezkedő zsákból diót csen magának, hogy legyen mit ropogtatnia útközben. Aztán boldog szökdécselés a mélygarázsban álló elnöki limuzinhoz, melynek bal hátsó ajtajánál sorban állnak. Ugyanis a beszállásnak is megvan a szigorú rendje: Cseles az első, ugyanis ő ül a jobb oldalon az ablaknál, mivel kényelmesen neki tud dőlni az ajtónak, lábát nem nyomja az ajtó, hiszen nincs neki. Tökéletesen rá tud simulni a kárpitra, míg arcát az üvegre nyomva bámul kifelé. Ezután következik Hanna, akinek a helye a kalaptartón van, ugyanis ő erős terelő hajlammal rendelkező eb, így szükséges, hogy őrhelyéről belássa a teljes horizontot. Aztán pattan Cili Hanna mellé, hiszen fiatal kora okán sok tanulnivalója van még, melyekhez a vizuális ingereket ő is a kalaptartóról gyűjti. Pöce higgadtan, sőt, méltóságteljesen, kissé elhatárolódva a falka vehemensebb tagjaitól, vár a sorára, mármint amikor tülekedés nélkül foglalhatja el helyét a bal oldali ablaknál. Pipitér addig a vezető ülésen (vagyis a helyemen) toporog, várva, hogy amikor beszálltam, befészkelhesse magát az ölembe. Are you ready, steady, go!
A kiszállás nem a beszállás fordítottja, ugyanis olyankor egy masszában ömlenek ki a kocsiból, artikulátlan hörgések közepette. Aztán következik a terepmunka, melyhez minden érzékszervüket bevetik.
Az írás témája nem ez, hanem az, ami egy kis intermezzo kapcsán talált el érzelmileg.
Odébb akartam állni a kocsival, hogy árnyékban legyen a limuzin, nehogy a falka kellemetlenül meleg autóba szálljon be dolga végeztével. Már amikor indultam a kocsi felé, mindenki megfeszült, majd otthagytak csapot-papot-szagot, rögtön rohantak utánam, és sorakoztak becsekkoláshoz. Én beszálltam, elfordítottam az indítókulcsot. A falka először tanácstalan volt, majd egyre rémültebb. Velük mi lesz? Még nem csuktam be az ajtót, mert ott álltak. Álltak, és nem értették. Hanna be akart ugrani, ott tolongtak, nem tudták, hogyan, de az autóban akartak lenni, amiben én ülök, és el akarok menni vele. Ők pedig nincsenek benne, nincsenek a helyükön: Cseles a jobb hátsó ablaknál, Hanna és Cili a kalaptartón, Pöce pedig a bal hátsó ablaknál. Pupillájuk kitágult, toporogtak, lassan csorogtam a kocsival, ők mellettem szűköltek.
Nem bírtam. Francba az árnyékkal! Nem bírtam, hogy akár egy röpke pillanatig is átéljék azt a rémületet, hogy otthagyom őket. És szinte az összes kocsiból kitett, értetlenül, majd riadtan ácsorgó kutyát ott láttam magam előtt. Láttam, ahogy kétségbeesetten próbálnak a gazdi után futni, aki távolodik, majd eltűnik. Majd marad a remény, a várakozás, az autók figyelése, hogy mikor jön vissza érte. Várakozás ugyanazon a helyen, ahol otthagyták, hiszen az ösztöne, a szíve azt súgja, hogy oda fognak visszajönni érte. Mi tudjuk, hogy értük soha senki nem megy vissza. Ők az autóból kitett kutyák. Ők azok, akik magasabb szinten állnak értelmi, érzelmi és erkölcsi szempontból, mint gazdájuk, aki valamilyen genetikai zavar miatt az emberi faj selejtje lett. Mert erre nincs mentség. Aki látja a kutyáját ilyen rémült tekintettel, mégis becsapja előtte a kocsi ajtaját, gázt ad, majd otthagyja az út szélén, attól semmi jó nem várható.
Óvakodjon mindenki az ilyen embertől! Ők azok, akik egy olyan alfaj egyedei, akikből hiányoznak alapvető, de nélkülözhetetlen emberi értékek. Akik kevesebbet érnek, mint a kutyájuk, akit halálra ítéltek. És itt élnek közöttünk. Aki ilyet lát, kiáltsa szét a világba, hadd tudja meg mindenki, hogy ki ült az autóban! Hadd legyen szégyenfolt a környezetében! Van lehetőségünk arra, hogy jobbá tegyük a minket körülvevő világot, ne fordítsuk el a fejünket!
Boncz Edit (Kutyatár Természet- és Állatvédő Egyesület Kaposvár)
