Na de háromszor vacsorázni? Egy kicsit túlzás! Amikor megszületett a harmadik babám, nem aggódtam sem a szoptatástól, sem a későbbi étkezésektől. Hát jól feladta nekem a leckét a kislány, jóformán az az érzésem, hogy nem is eszik. Nem tudom mitől fejlődik!? Borzasztó érzés és nagyon nehéz egy szülőnek, ha gyermeke nem eszik. Legalább is nem annyit, amennyit ő elégnek érez. Tényleg, mennyi az elég?

Már a csecsemőnket kezdjük el a helyes táplálkozásra nevelni. Nagyon fontos, hogy a gyermek rendszeres időközökben, nyugodt légkörben, nem kapkodva egyen. Nehéz ezt mindig biztosítani, de azért próbáljuk meg, így talán elérjük a várva várt sikert.  Ha a gyerek nem akar, vagy nem szert enni, próbáljunk nyugodtak maradni, és ne csináljunk belőle nagy ügyet. A legjobb, ha az evést természetes folyamatnak tekintjük, és ennek megfelelő jelentőséget tulajdonítunk neki. Ha gyermekünk látja rajtunk, hogy mennyire fontos nekünk, hogy egyen, később a zsarolás eszköze lehet.

Alapelv: Enni szabad és jó dolog, de nem muszáj!

Mi magunk, felnőttek sem szeretünk minden ételt. A gyereknek is jogában áll elutasítani bizonyos ételeket, és előtérbe helyezni másikat. Ha kényszerítjük a nem kedvelt ételt elfogyasztani, beleerőltetjük, akkor magát az ételt is és az étkezést is megutálja. Pedig enni jó dolog!

Ha erre rájön, nyert ügyünk van! Az én kislányom alapvetően jól eszik, de csak ha együtt van az egész család! Mire erre rájöttem! Ha együtt ebédelünk, vagy vacsorázunk, szépen meg van terítve, mindenki kezet mos és leül az asztalhoz! Ez tetszik neki, és jobb is az étvágya, nem kell bevetnem semmit annak érdekében, hogy egyen! Egyszerűen nem szeret egyedül enni! Minden más fontosabb neki, annyi dolga van és mind sürgős! Állandóan tesz-vesz, az evés számára nem fontos!

H a gyermek csak turkálja az ételt, ne siettessük, és ne is szidjuk le. Csupán kérdezzük meg, hogy eszik e még valamit, ha nem, vegyük el előle a tányért és engedjük útjára. Nem biztos, hogy egy kicsi gyermek végig tud ülni, egy órás vacsorát, amikor a felnőttek komótosan esznek, közben beszélgetnek. Ez neki szenvedés! Az evés soha ne legyen büntetés!

Torkoskodni se engedjük, majd a legközelebbi étkezéskor megkapja a neki járó falatokat. Ha evés után nyafog, hogy éhes, ne engedjük nyalakodni, nassolni. Egy gyermeknek el kell sajátítani az evés ritmusát. Meg kell tanulnia, hogy az evés során vegye magához a szükséges táplálékot.

Ha a gyermek már kórosan keveset eszik, vagy étvágytalanságban szenved, feltétlenül forduljunk orvoshoz, illetve megfelelő szakember segítségét kérjük! Ha az étvágytalanságnak nincs fiziológiás oka, nem betegségből ered, segítséget kérhetünk kineziológustól, pszichológustól is!

S.K.