Aranyvasárnap közeledik, a negyedik gyertyát is meggyújtjuk az adventi koszorún. Az égő gyertyák számából tudható, hogy hamarosan fát állítunk, de mit mond a mai ember számára az arany? Azt tartja a mondás, hogy az aranyban testesül meg a napfény lényege. Az energia, a melegség, az élet és a ragyogás. Talán sokan nem tudják, de az egyház által anno kijelölt december 25-i napon, az antik világban a Napistent éltették.

 Az arany az inkák birodalmában még korlátlanul állt rendelkezésre, nem fizettek vele, nem viselték ékszerként, ám több hétköznapi eszköz is ebből készült. Ennek ellenére tisztelték ezt a tompán tündöklő fémet, nem tették egyenlővé a hatalommal és az érvényesüléssel, hanem a Nap és az Isten földi megtestesülését látták benne. Az azóta eltelt évszázadokban azonban az uralkodók és a gazdagok kiváltságává vált, egyéni célokat szolgáló eszközzé, pénzzé "alakult".

Az arany másik értékmérője az idő. Alkalomadtán letűnt, szebb évszázadokat aranykornak hívunk, manapság sajnos már "az idő pénz" összefüggés a legáltalánosabb. Tény, hogy a rendelkezésünkre álló napi 24 óra legdrágább kincsünkké vált, talán csak az arany régi, klasszikus értékeivel vonhatjuk párhuzamba. Mi fér egy napunkba ma karácsonykor? Nagyon sok minden!

Az aranyidő nem múlt el, kézzelfogható valóság a mi számunkra is, csak ne a feldíszített fenyő alatt keressük! Ha leesik a hó, ne sajnáljuk megnézni a vacogó, hófehér bundás bokrokat. Ne süssünk-főzzünk egy egész hadsereg számára, szánjuk ezeket a perceket az együtt készített ételek feletti beszélgetésekre. Játsszunk! A televízió helyett vegyük elő a társasjátékot, - igen ott lesz még valahol a szekrény tetején, igaz, kicsit porosan. Régen, amikor még "sok időnk volt", rengeteget nevettünk rajta! Akkor is menjünk ki sétálni, ha hideg van, ha a Nap nem is látszik az égen, és nem érezzük azt az energiát, amit más napokon felénk sugároz. Vegyük észre, hogy az egymás közelségéből és a Napból, az arany korongból merített erő egy és ugyanaz!

A XXI. századi, nyugati ember számára a tétlenséggel, a "csillagok bámulásával" eltöltött órák elvesztegetett időnek számítanak, de legalább karácsonykor engedjük meg magunknak a jó értelemben vett semmittevést. Örüljünk annak, hogy van még rokonunk, akit meglátogathatunk, hogy van étel az asztalunkon, és mi nem vacogunk kint a bokrokkal együtt. Nyugodtan vigyük vissza együtt a cserére váró ruhadarabokat, a szobamérleget, pedig tegyük el januárra. Egészen biztos, hogy ráér!