Saját tapasztalat, hogy a kertben évről évre gondosan ápolt lugas, növényfüggüny kicsalogatja az embert a házból. Egyrészt, mert könnyen el lehet bújni mögé a világ elől, másrészt mert árnyékot ad és hűvöst, s nemcsak a kertben, hanem az általa takart szobának, tetőtérnek is, ha pont az ablak előtt nő.

Nem olyan bonyolult, mint ahogy sokan gondolják. Nem kell szőlőre, lilakaácra, iszalag vagy rózsalugasra gondolni egyből.  A mi kertünkben a hajnalka (Ipomoea violacea) a bevált, melynek magját évről évre elvetjük. Csodás "függüny" nő kellő mennyiségű fény és víz mellett, és mindehhez nem kell túl nagy kertészeti szaktudás.

A magvakat nem túl sűrűn, egyesével célszerű vetni, kb. 3 cm-enként, de ha elvétjük, és több mag kerül egymás mellé, akkor a kibújó növényeket egyszerűen megritkítjuk. Nem kell kidobni a kitépett növényt sem, hiszen bárhova máshova elültetve pár nap múlva erőre kap és folytatja új helyén is a növekedést.

Amint beindult a hajnalka növekedése, segíthetjük a folyamatot azzal, hogy rácsavarjuk a madzagra őket. Előtte célszerű megfigyelni, melyik irányba csavarodnak a fototropizmus miatt, nehogy letörjük a hajtást. Az oldalsó hajtásokkal összefűzhetjük az egyes szálakat, így még összefüggőbb, sűrűbb függönyt kapunk.

Hajnaltól délig nyíló liláskék és fehér virágai káprázatosak,  bőven elborítják a levélrengeteget. 

Nyár végén kezdjük el figyelni, hogy megértek-e a magok, s ha már bebarnult a magtok, gyűjtsük össze kis papírdobozba. Többszörös mennyiségű magot tudunk így elrakni a következő nyárra, mint amennyire valóban szükséges. Nem is baj, hiszen így az érdeklődőnek is jut, akik csodálják kerti lugasunkat, s következő nyáron így ők megpróbálkozhatnak. Anno mi is így kezdtük...