Sablonos, és van, aki rutinosan mondogatja: az élet furcsa dolgokat produkál. A rutin aztán egyszer csak valósággá válik, és meg kell szoknod, hogy egy új helyzet rabja vagy. És lehet, hogy épp decemberben...
December a kapcsolatok hónapja. Ilyenkor illik rendezni barátságainkat, helyrehozni tévedéseinket, megbocsátani ellenségeinknek, és befoltozni szeretet hálóinkat.
Nem megy.
Mert mi van akkor, ha épp a gyűlölet(?) tart életben decemberben? Mi van akkor, ha kiszakadsz az otthonodból, elbúcsúzol barátaidtól, és hátat fordítasz 30 évnyi önmagadnak? S összes erődet önnönmagad, életed apró cserepeinek összecsipegetésével emészted fel?
Ne legyünk naivak. A december nem mindig a cukrozott kakaók, habos sütemények hava. Legalább is nem mindenkinek.
Vannak, akiknek a fájdalmas döntések, egy házasság egy család szétesésének pillanatai, a sértettség és hiúság elásásának kínjait jelenti.
És nekik a szeretni és szeretve lenni érzése, vágykínjai egy újfajta dimenzióba kerülnek, miközben az Ünnephez közeledve még inkább felerősödnek a feketék-fehérek, szenvedélyek és gyűlöletek, a valahová tartozás és a magány ellentétei.
Így vagyok én most ezzel.
Kifeszítve, magányos hálószaggatóként. Bocsánatos bűnben.
KV
