Ma már persze tudom, hogy az első tőle kapott pofon észhez kellett volna, hogy térítsen, hiszen már akkor sem értettem azokat a nőket, akiket megütnek, és napirendre tudnak térni az ütés nyoma felett.
Szélsőséges, heves kamaszként azonban egy szélsőséges és heves kamasz véletlen művének tituláltam az esetet. Sajnos.
Hagytam, hogy tovább sodródjak, beleszédüljek a közös szenvedélybe, apám szigorát és folytonos óvásait nem tudtam másként átélni, csak mint egy zsarnok parancsait.
Aztán hetekkel később, egy érzelmi szakadék szélén váratlanul megálltam, s úgy döntöttem, visszafordulok.
Az utcán közöltem a szakítás tényét, szárazon és ridegen. Féltem kettesben maradni vele, s azt hittem, így nem lehet gond. Ebben is tévedtem.
Erősen belém karolt, valami hihetetlen erővel szorított magához, majd váratlanul hátracsavarta a karomat. Remegni kezdett a gyomrom, aztán teljesen lebénultam.
Ha becsukom a szemem, még most is filmszerűen látom leperegni magam előtt a történteket: szinte tolt maga előtt az utcán, s végül már a nyakam elé is odaszorította másik kezét. Napokkal később is ott voltak az ujjnyomai az ütőerek mellett.
Így gyalogoltunk keresztül a városon: én nem mertem megszólalni, tőlünk meg senki nem kérdezte, hogy mit csinálunk. Végig suttogott a fülembe: szidott és könyörgött, fenyegetett és esedezett. Egészen a lakásuk ajtajáig jutottunk így.
Végig arra gondoltam, hogy nem akarok egy üres lakásban kettesben maradni vele. Ordított velem, miközben fél kézzel a kulccsal matatott a zárban. S ekkor valami váratlan dolgot mondtam neki.
Hiába próbálom azóta is felidézni, hogy mi volt ez a mondat, képtelen vagyok rá. Mindenesetre a mondathoz tapadó érzés lenyomata megmaradt bennem: valami furcsán szarkasztikus és váratlan kijelentés volt. Ami akkor és ott pofátlanul merésznek és életveszélyesnek tűnt nekem. Mégis ez mentett meg.
Talán egy pillanatra kilépett az agresszióból, talán ő is megdöbbent ezen a váratlan reakción. S hirtelen elengedett.
Azóta sem rohantam el valahonnan olyan gyorsan.
Életem legnagyobb szerelme volt.
Ne hagyd, hogy Veled is megtörténjen. Bármennyire szereted is.
