Megkérdeztem ismerőseimet, barátaimat és tallózgattam a témában. Íme valóság egy nagy szelete:

Egy 35 éves férfi így nyilatkozott a témáról: "Legyen tandíj! Azt gondolom, hogy sokan azért járnak egyetemre, hogy ne kelljen dolgozniuk. Keressék meg rá a pénzt, ne a kocsmába járjanak."

Véleményem szerint, ez nem feltétlenül felel meg a valóságnak. Valóban léteznek olyan főiskolák, és egyetemek, ahol nem kell beleszakadni a tanulásba, és több időt töltenek a diákok a sörözőkbe, mint a tanteremben. De olyan egyetemek is vannak, ahol nagyon kemény számonkérés van, és nem csak a vizsgaidőszakban! Sőt egyre több helyen bevezették a kötelező órahallgatást, ami azt jelenti, hogy ha három óránál többet hiányzik egy diák, azonnal megbuktatják.

Egy nehéz anyagi helyzetű diáklánnyal is beszéltem, aki őszintén elmesélte a jelenlegi helyzetét: "Azért tanulok, hogy előbbre juthassak és segíthessem a családomat. Jómagam a suli mellett dolgozom, nem iszom, nem dohányzom és még így is szükségem van a diákhitelre hogy egyről a kettőre jussak. Mindenki, aki a tandíj szükségességét forszírozza, azt szeretné előmozdítani, hogy minden úgy legyen, mint a feudalizmusban, csak a gazdagok gyerekei legyenek jogosultak a felsőfokú tanulásra, a melósok gyerekei pedig, húzzanak a gyárakban!"

Egy másik diák azonban a tandíj fizetése mellett rakta le a voksát: "Egyetértek a tandíj bevezetésével, hiszen valakinek a tanulás árát is meg kell fizetnie. Jogosnak tartom azt is, hogy ne az általam befizetett adóból tanuljon más! A tandíjmentességet kössék tanulmányi eredményhez, ezzel ösztönözzék a diákokat! Én most csinálom a második diplomámat, és az elsőt is, és a másodikat is költségtérítésesen végeztem."

A munka mellett el lehet végezni az egyetemet, de csak levelezőn! De ugye az nem minden szakon lehetséges. A kérdés azonban az, hogy az a diploma mennyit ér, illetve, hogy munka mellett mennyi idő marad a tanulásra? Szerintem nem sok...

Egy régi egyetemista szerint: "a tandíj fizetés nagyon nehéz helyzetbe hozza a legtöbb tanulni vágyó fiatalt! Tudom mennyit kell tanulni egy kettesért és sajnos sokszor nem a tanuláson múlik egy-egy vizsga eredménye, és ezt csak az tudja aki átélte! Kívülről ebben a kérdésben nagyon könnyű ítéletet mondani, de jó lenne odafigyelni az érintettek véleményére és a statisztikai adatokra: idén máris kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba! Szóval én nem értek egyet a tandíjjal!"

A jelenlegi statisztikai adatok igen rémisztőek. De azt senki sem tudja, hogy a tandíj miatt kevesebb-e a jelentkezés. Túlképzés van az egyetemeken, és ezenkívül a pontszámok is rohamosan növekednek. Egy jó egyetemre ma már csak tökéletes felvételivel, és legalább két középfokú nyelvvizsgával lehet bejutni. Akinek pedig nincs jó eredménye, annak marad a költségtérítés...

Például egy diáklány aki nem jutott be államilag finanszírozott képzésre, ezt mondta nekem: "Sajna én nem jókedvemben járok költségtérítéses szakra. Igaz diákhitelből fedezem, de így is kajára már nem marad semmi, mert szüleim egyszerű tanárok, és mivel költségtérítéses vagyok ösztöndíjat se kapok. Szerintem az egy főre jutó havi jövedelmet is meg kéne nézni, mielőtt tandíjkötelesek lesznek a diákok. Mert van akinek még így sem sok, és olyan is akinek már most is nehéz a megélhetés, és az egész kérdés csak az igazság szempontjából vitatandó, de az igazság sohasem volt és lesz.."

Az egyetemeken 2008-tól, az akkori másodéves egyetemi hallgatóknak kell először évi 105-150 ezer forint tandíjat fizetni, ami alól a legjobban tanulók mentesülhetnek. Ez a döntés remélhetőleg motiválni fogja a diákokat , hogy minél jobb eredményeket produkáljanak.

Azonban ha valaki munkát vállal nappali tagozat mellett, kevés esélye van arra, hogy átkerüljön államilag finanszírozott képzésre...

Csupán azért, mert lehetetlen a két dolognak megfelelni.